Az első helyezett Necrofeel tarolt, jócskán megelőzte az utána következőt, majdnem két teljes tizeddel. Második helyezett Vulcanius, harmadik  helyezett Leon, negyedik K. Richárd, a többiek már jobban le vannak maradva. Valahogy a G betűs versek nem kerültek előre, pedig voltak ott is jók, például amit én írtam versenyen kívül GvG címmel. :P Ha emlékeztek, azt írtam tanácsnak, hogy érdemes kötött formában írni, mert mégiscsak vers, számít a lüktetése; a győztesek szépen formába öntött produkciókkal nyertek, rímek meg miegyéb. Na meg a romantika, azzal mindig be lehet futni… :)

Gratulálunk Necrofeelnek! Fűbenalvó, szokás szerint, majd felveszi a kapcsolatot vele, hogy postázza a nyereményt, egy Guild Wars 2-es pólót. A teljes versgyűjtemény a fórumon tekinthető meg. Az átlagokat két tizedesjegyre kerekítettem.

Necrofeel: Warrior vagyok (4,19)

Warrior vagyok… vad vagyok.
Véres, villámló vasmarok.
Vitathatatlan, vészes veterán,
Veretlenül vegetáló valóság.

Vallomásom: – vesztes vagyok!
Vad valómtól viszolygok.
Vicc végtelen versenyem,
Vakságom vezet, véletlen.

Varázslónő! Válj vigaszommá,
Vágyaim viszonzójává!
Vérontásomnak vess véget,
Velem válts végzetet!

Varázsa viszont valakié,
Vonzalmam, veszett vélemény.
Vérontásomra vállat von,
Végzetem vérgőzös vígalom.

Warrior vagyok… vad vagyok
Veszetten villogó vasmarok.
Veretlen vesztes vágyódás:
Veled válni varázslattá.

Vulcanius: Cím nélkül (4)

Világot várunk, végtelen változót!
Völgyet, vaksötétben vészjóslón világítót.
Vízpartot, vizes vénlányokkal virradót.
Vidéket, viszálykodó városokkal villongót.
Vízesést, viharvert várfalról visszhangzót.
Virágot, veszedelmes vájatban virágzót.

Vadlovat, viharban villámmal villódzót.
Vadászt, visító vadkacsákra vadászót.
Vitézt, vörösbort virgoncan vedelőt.
Vadakat, várukat vállvetve védőt.
Vámpírt, vérfürdőben verőérre vetődőt.
Vándort, végzete végén vonaglót.

Verset, Variance versenyre várót!

Leon: WvW (3,88)

Vándor vagyok, varázslatok világában.
Vér vagyok, vad vágtató vénában.
Vágytól, vadul verdeső vörösbegy,
Viharverte világom, vérkönnyek verme.

Valaha véltem, velem van világom,
Vadul védtem váram, védtelen városom.
Végtelen világban vadul vágtató veszedelem ,
Velem van Vörös Villám, vakító vörösbegyem.

Voltam vágytól verdeső vörösbegy válladon,
Váltam vad véres visszhangá, változom.
Végtelen vihar, vértengerek,
Veszetten vágtató, vérszomjas veszedelem.

Varázslatos világom végre válaszolj!
Vándorod vagyok, várom válaszod.
Várlak végre, világom virága,
Válj viharos végzetemmé, vágyam variábilis világa.

K. Richárd: Vallom (3, 81)

Vasárnapon Vágyakoztam Vélt Világom Vadonát:
Vészes Vadat Vassal Verni,
Vén Varázslót Vezérelni,
Védelmezni Vagyonát!

Vásott Vasam Verejtékkel Vezérelte Végzetem:
Vektort Vésett, Vonalazott,
Vörös Varázst Villogtatott,
Valótlanul, Végtelen!

Vágyam Vezérlő Végcélja Vázolva:
Végső Verzió, Válj Valóra!

Tiszteletem, olvasók! Annie VanderMeer Mitsoda vagyok, tartalom tervező az Arenanet-nél, és szeretnélek titeket kicsit bevezetni  a Guild Wars 2-ben található dolgok elnevezésének folyamatába. Tyria világában rengeteg lény, helyszín, és tárgy kapott helyet és bár ennek a rengeteg különböző dolognak a neveivel megbirkózni ijesztő feladat, az Arenanet kifejlesztett egy remek rendszert ezek kezelésére.

A Guild Wars 2-ben található nevek sokféle forrásból erednek – a valódi világ történelme, felállított elnevezési rendszerek, hangutánzó szavak, külső média, pimasz utalások Colin Johanson-ra és – természetesen – billentyű nyomkodás. (Persze az utolsót nem véglegesnek szánjuk.) Minden név, legyen az szörnyé, karakteré vagy tárgyé helykitöltőként [placeholder] kezdi életét és át kell esnie azon, amit mi szeretünk “józansági vizsgálatnak” nevezni. Ez egy biztonsági átjáró, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a betűzés és a kiejtés helyénvaló, az utóbbi különösen fontos ha a nevet egy szinkronszínész is megszólaltatja.  Mivel a Guild Wars 2-ben sokkal több szinkronhangot használunk mint az eredeti játékokban, ezért ennek az átjárónak a fontossága nagy mértékben megnőtt és az átengedés szabálya az lett, hogy minden nevet vagy kifejezést hangosan ki kell mondani párszor, mielőtt elfogadnánk. “Xanthoaediax” imádni való névnek tűnik, de rémálom lenne kiejteni.

Röviden szeretnék egy másik dologra, a “negyedik fal” (a filmes díszleteknek általában hiányzik egy faluk, mivel azt amúgy sem látjuk a képernyőn, ez a negyedik fal, ezen keresztül nézzük mi a filmet – N.) neveknél és helyzeteknél való alkalmazására is kitérni.

Ne értsetek félre, imádjuk a trükkös pop-kulturális  utalásokat, de ezek kockázatosak lehetnek: az utalások bebuknak, ha túl kevesen értik a viccet vagy valami olyan dologról szólnak, ami teljesen idegen a játék világától, vagy az utalás tiszavirág életű. (Nézzetek szembe a ténnyel: a Nyan Cat sem lesz örökké aktuális.) Ha a vicc túlságosan zavaros vagy nagyon nyilvánvaló, akkor vagy kivágjuk vagy keresünk rá valami módot, hogy fejlesszük. Tyria világa már most is burjánzik a történetektől és többnyire szeretjük a saját történetünket felfedezni, külső utalások beerőltetése helyett.

Ezután elküldjük a nevet a történetmestereinkhez, a legendás Ree Soesbee-hez és Jeff Grubb-hoz. Ree és Jeff minden nap keményen dolgoznak azon, hogy fenntartsák a Guild Wars univerzum egységességének érzetét, és mindent megtettek azért, hogy ennek az univerzumnak az alapjai érthetőek és elérhetőek legyenek. Az Arenanet-nek van egy belső wiki-je, ahol oldalak szólnak az öt játszható fajról – ahogy a világ sok más, kevésébe népes fajáról is.  Ezek az oldalak részletezik a kultúrájukat, az elnevezési megállapodásokat, és egy hatalmas lista is található itt, ajánlott karakternevekkel.  Ennek a rengeteg információnak a segítségével a tervezők biztos képet kaphatnak egy kultúráról és így gyorsabban tudnak jó neveket alkotni. Amikor megalkotok egy karakternevet, átfuttatom a józansági vizsgálaton, majd felveszem a kapcsolatot Ree-vel, hogy a beleegyezését kérjem. Amennyiben rábólint, már megy is befelé a játékba.

A játék leglenyűgözőbb történeti elemének azt tartom, ahogy a charr nevek fejlődtek. Az eredeti Guild Wars-ban a charrok brutális, vad fanatikusok voltak és a neveik tükrözték is ezt, morgásokat és üvöltéseket visszhangoztak – “Maim Deathrain” “Slaug Firehide” “Kaargoth Bloodclaw” és hasonlók. 250 évvel később a charr a technológiailag legfejlettebb faj Tyria-n és a légióik (bár továbbra is versengenek egymással) egy sokkal szervezettebb és jobban felépített erőt képeznek. Habár a klasszikus nevek nem tűntek el teljesen, a legtöbb charr név tükrözi ezt a kulturális változást, nagyban merítve a klasszikus római korból – és nem csak a klasszikus nevek terén, mint Aestive and Gracchus, hanem a katonaság terén is. A hajítógép [ballista] egy hatalmas ostromgép, amelyet az ősi római hadsereg használt – de charr becenévként is nagyon jól cseng.

Íme a kedvenc példám: ha úgy döntesz, hogy az Ash Legion-ben indítasz egy charrt, akkor találkozni fogsz egy Sicaea the Shrouded nevű karakterrel, aki az Ash Legion tribunusának személyes kéme.

Mielőtt elneveztem volna, tudtam, hogy egy különösen rejtőzködő ügynöknek kell lennie, aki nagyon jó abban, hogy rejtve maradjon, egészen addig, amíg tőrt nem márt beléd az árnyakból. Tudtam, hogy szeretném ha a neve egy fegyveren alapulna – illett a természetéhez – szóval beleástam magam a klasszikus római fegyvertanba, míg meg nem találtam a tökéleteset: egy sica, egy rövid hajlított tőr, amelyet több klasszikus római írás is a bérgyilkosok fegyverének tartott. Kicsit módosítottam a szót, hogy jobban érződjön rajt a római stílus, majd becsúsztattam a “the Shrouded” leíró titulust és voila máris megvan a kedvenc karakternevem a Guild Wars 2-ben.

A csavar ebben a folyamatban az, hogy az öntudattal rendelekező karakterek el tudják magyarázni vagy be tudják mutatni a nevüket, vagy utalhatnak valamilyen valós világi kapcsolatra, amit a játékosok magukban össze tudnak rakni – az az előnyük is megvan, mint a charrok esetében, hogy kulturálisan megegyeznek.

A folyamat sokkal megerőltetőbb, amikor olyan dolgokat kell elneveznünk, amiknek nincsenek meg ezek az előnyeik, például a különböző lények fajai. Sok furcsa lény él Tyria világában, sokuknak pedig nincs nem-fantasy hasonlóságuk. Mi, mint a játékosok akik a Földön élünk tudjuk, hogy a nagy szőrös, kutya-szerű lény egy “farkas”, de minek hívunk egy hatalmas, szőrtelen ragadozót, ami egy kutya egy medve és egy vakond keresztezésének tűnik?

A folyamat, ami során elnevezünk egy ilyen lényt azzal kezdődik, hogy felteszünk magunknak pár odaillő kérdést, és ebből kiindulva próbáljuk megalkotni a nevet. Hol lelhető fel ez a lény? Milyen fajokkal áll kapcsolatban? Azok megnevezik őt? Volt valaha öntudata, megnevezte magát? Hogyan néz ki? Passzív vagy agresszív? Mindezen tényezők együttesen segítenek megtalálni a legjobb nevet – és a legjobb esetben a név még több gondolkodásra ösztönöz arról, hogy jobb képet kapjunk, hogyan is illik bele ez a lény a világba.

Íme egy másik példa. Egy másik esemény alkalmával, tudtam, hogy a játékosok egy havas barlangrendszert tisztítanak meg az ellenségtől és szerettem volna nekik egy olyan lényt adni, amivel eddig sosem harcoltak, hogy találkozzanak egy új és izgalmas kihívással. Miközben a wiki-nken nézegettem a rendelkezésre álló lényeket, megláttam valami tökéleteset: egy szőrtelen, fogakkal ellátott, kísérteties négylábút, aminek a helykitöltő neve csupán annyi volt “patkány kutya”. Tudtam, hogy azt szeretném, hogy ez a lény a norn terület barlangrendszereiben éljen, hogy egy territoriális vadász-dögevő legyen amely nagy falkákban él – illő kihívás egy hős számára, de nem túl elbűvölő vad. A nevének leselkedősnek, barlang-szerűnek kellett lennie, de illenie kellett a nornok grandiózus elnevezési szokásaihoz.

Ebből kiindulva, elkezdtem beszélgetni Ree-vel az ötleteimről, és hamarosan még több ember csatlakozott a diskurzushoz. Mivel a történeti csapat nagy részének (véleményem szerint a nagyban félrevezetettek) gomba [mushroom] undora miatt, a “morel”-t javasolták, amit úgy fejlesztettünk, hogy sokkal vészjóslóbb legyen a hangzása. Folytatva a gombás vonalat, felvetődött a spórák és méreg ötlete, de a méreg nem igazán illett a szörny kinézetéhez. A patkányhoz való hasonlósága miatt a betegség mellett döntöttünk, és íme – a murellow megszületett!

Habár sok munkának tűnik, a lények és karakterek nevei azok, amik segítségével először megismeri a játékos a világot, az ellentmondások pedig befolyásolhatják a játékos élményét. Van egy mondás, ami így szól, “Elnevezni annyi, mint birtokba venni.” [To name a thing is to own it.] Reméljük, hogy amikor elnevezed az első karakteredet a Guild Wars 2-ben, akkor ugyanannyira fogsz kötődni hozzá, mint amennyire mi kötődünk Tyria világához és minden karakterhez és tárgyhoz, amivel benépesítettük azt.

Murellow

Méret: 1.5-3m

Elterjedés: hegyvidéki barlangok

Eloszlás: nagy családi csoportoktól a kisebb kolóniákig

Préda: vadász/dögevő

Senki sincs akinek a kedvenc lénye lenne a murellow, főleg nem a nornoknak – nem csupán a lábasjószágokat és a karavánokat fenyegetik, de még falra való trófeának sem jók. A murellowok általában a nagyon mély barlangrendszerekben tanyáznak, de megőrizték az őseiktől örökölt látás képességet – az őseik borz-szerű lények voltak, akik általában nagy családi csoportokban éltek. A murellowokat mostanában aggasztó számban észlelik a felszín közelében, valószínűleg a destroyerek űzik ki őket eredeti területeikről.

A murellowok opportunista falkában vadászó lények, de alkalmanként dögöket is elfogyasztanak, a viselkedésük a patkányokéhoz és a kutyákéhoz áll a legközelebb. Habár egyetlen murellow nem jelent nagy fenyegetést (eltekintve a betegségektől, amiket hordoznak), egy kóborló falka még egy képzett harcos számára is veszélyt jelent. Habár legtöbbször a könnyedén elejthető zsákmányra utaznak, a gyanútlan lényeken is rajta szoktak ütni – az éjszakában megtámadott karavánokról beszélnek, és felnőtt nornokról, akik áldozatául estek hordozott betegségeiknek. A murellowok agresszívak és terjeszkedők, ádázan védik azt, amit területüknek jelöltek meg.

Eredeti cikk: What’s in a Name?

Öt évvel a munka kezdete után a Guild Wars 2 végre a kiadás évébe ért. A rajongók hamarosan a kezükbe vehetik a játékot, amire fél évtizedig vártak. És ahogy a függönyök felemelkednek, az ArenaNet meghívott, hogy egy egész bétahétvégét töltsek a fejlesztőkkel a Seattle-i bázisán, hogy megélhessem egy játék fejlesztését, ami felemésztette a fejlesztők mindennapjait és idővel a jövendőbeli játékosok életét is felemészti.

Úgy mentem oda, hogy pillanatképeket készítek a videó játékok új állomását tervező cégről és az önfeláldozás, csapatmunka és büszkeség meséivel távoztam. A Guild Wars 2-ben meg van az, ami jobbá teszi a World of Warcraft-nál, de egyelőre csak lehetőség – 270 dolgozó öt évnyi munkája és élete.

Mike O’Brien

Mike O’Brien azt mondta, hogy egy MMO készítése “a legnehezebb dolog, amit bárki is tehet a játékiparban”. Ő alapította az ArenaNetet 12 éve. A kollégái, akikkel megosztotta álmát, Jeff Strain és Patt Wyatt társalapítók már tovább álltak. A kezdet kezdetén, öt srác készítette az első Guild Wars-t O’Brien lakásán. Most pedig 270 ember készíti a Guild Wars 2-t egy hatalmas stúdióban, amit egy évig tartott felépíteni, két emeletet foglal magába és az Expedia utazási céghez tartozott.

“Gondolj bele mibe kerül”, mondja O’Brien. “Gondolj bele mibe kerül elkészíteni egy MMO-t, mert egy MMO sokkal nagyobb kihívás, mint bármilyen más játék. Aztán készítsd el ezt a legjobb minőségben az iparban.”

“Akkoriban még fiatal kezdők voltunk, egy szedett-vedett társaság, akik a helyüket keresték a világban. Most már egy csapat vagyunk, akik képesek ezt elkészíteni – Úgy hiszem a Guild Wars 2 lesz a legjobb minőségű játék, amit valaha is kiadtak.”

2011 májusában, alig egy éve költözött ide az ArenaNet. A régi iroda szó szerint belesüllyedt a mocsárba. Most pedig az ArenaNet épülete parkettázott, a falai fehérek, nyitott és természetes fény árad be minden irányból. Üvegfalakat és elektronikusan záródó ajtókat használnak, ahol csak lehetséges. Az épületet mindenfelől fák árnyékolják – erdei fenyők és lucfenyők - a horizonton pedig ott nyugszik a Cascade Mountains.

Az ArenaNet irodák két bagelre [karika alakú péksütemény] emlékeztetnek engem, egymásra halmozva. A közepén lévő lyuk a pihenő és étkező részek, amiket egy spirális lépcsősor köt össze. A két bagel mindkét szintje körül a csapatok a Guild Wars 2 fejlesztésén dolgoznak. A két szint között vastag ajtóval van elválasztva a pihenő [meeting rooms], egy hatalmas szerverszoba és a földszinten egy hatalmas játékszoba és hangfelvevő termek. A konyha a földszinten óriási, telis-tele hűtött italokkal, flancos édességekkel, nasival és müzliadagolókkal.

“Akkoriban még fiatal kezdők voltunk, egy szedett-vedett társaság, akik a helyüket keresték a világban. Most már egy csapat vagyunk, akik képesek ezt elkészíteni – Úgy hiszem a Guild Wars 2 lesz a legjobb minőségű játék, amit valaha is kiadtak.”

                                                           - Mike O’Brien

‘Úgy érzem, hogy lojális vagyok az embereimhez” meséli O’Brien. “És amíg ez így van, addig törődni is fogok velük.”

A játékterem a konyhából nyílik, kényelmesen elfér bennük két pingpong-asztal, egy csócsóasztal, Kinect, Xbox 360, PS3 és egy négyszemélyes asztal. A polcok tele vannak régi és új videó és társasjátékokkal.

Mike O’Brien, aki a Guild Wars 1 jelentős részét kódolta, nem engedheti meg magának most, hogy a cégét működtesse. Ebben a pillanatban a tartalomfejlesztő csapatnál [content team] van, egy teremben, amit mozdítható válaszfalak ölelnek körül. A különböző méretű feliratok árulkodnak arról, hogy melyik csapat foglalja a benti teret. O’Brien a főnök, de az asztala olyan, mint bárki másé – még egyszerűbb is. Van egy PC-je, egy laptopja, két családi fényképe és egy baseball sapkája.

Az emeleten a legnagyobb csapatnak a tartalomkezelők tűnnek és minden bizonnyal a legszínesebbnek is. Vannak játékokm Nerf gunok (irodában lövöldözzük egymást piros, öntapadós lövedékkel – a szerk.), képek, poszterek, figurák, pólók a válaszfalakon (a régi kollégák emlékére), növények és akváriumok. Ezzel kezdetét vette a 270-es szám eltérő életekre és különböző emberekre bomlása.

[Folytatása következik...]

A fordítás ez alapján készült: link

A nagyobb méretért pedig tessék ide is belesni.

Noha jelentéktelennek tűnik a “free-to-play” MMO-k, Facebook játékok és iPhone alkalmazások korában, a Guild Wars forradalmi volt a maga idejében. Az ArenaNet hosszú ideje várt folytatása, a Guild Wars 2, aminek kiadását a második félévre időzítettek, ezért a GamesBeat leült a stúdió igazgatójával, Mike O’Briennel beszélgetni, arról hogy miként tartják a játékot relevánsnak (és pénzügyileg fenntarthatónak) egy jelentősen eltérő piacon, mint, amit elődei belaktak.

GamesBeat: Amikor kiadtátok a Guild Wars-t 2005-ben, egy havidíj nélküli MMO-t kiadni nagyon merész ötletnek tűnt. Az eredeti üzleti tervetek az volt, hogy árbevételt realizáljatok a folyamatban lévő műveletekhez az új játékkiegészítők kiadásával, és a mikrotranzakciók csak egy utógondolat volt. Össze tudod foglalni, hogy az eredeti Guild Wars modell hogy működött, és milyen leckéket tanultatok belőle? 

Mike O’Brien: A Guild Wars eladások merően túllépték a számításainkat, szóval megtanultuk, hogy óriási kereslet volt egy havidíjmentes játékra. De azt is megtanultuk, hogy nem a legjobb a játék érdekeinek, ha olyan sebességgel jelentetjük meg az új kiegészítőket, mint ahogy eredetileg terveztük. Vagyis, eljutottunk arra a pontra, amikor egy egész új kiegészítőt kiadhattunk – új cselekménnyel, új kasztokkal és új játékmechanizmusokkal , mindössze hat hónap alatt. A Nightfall-t napra pontosan hat hónappal a Factions után adtuk ki. Ez az iram megfelelő volt a hardcore játékosoknak, akik gyorsan  kijátszották, de számos játékos maradt hátra és nekik nem volt idejük, hogy átálljanak az egyik kiegészítőből a másikba.

Szóval, megváltoztattuk az üzleti tervünket, a rendszeresen kiadott, új kiegészítőcsomagok helyett, a mikrotranzakciók támogatták a live game-t.

GB: A Guild Wars egy hatalmas és biztos játékosbázissal bír, de általában egy sokkal szűkebb piaccal rendelkező játéknak tartották, mint a World of Warcraft-ot. Úgy tűnik, hogy most sokkal agresszívabban nyíltok egy szélesebb közönség felé a megnövekedett szinttel és a szóló-barát tartalmakkal.

Milyen eladásokra számítasz a Guild Wars 2-vel? Hogyan definiálod a célközönséged? És milyen terveitek vannak más operációs rendszereken való megjelenéssel, Windows PC-ken kívül?

O’Brien: Az eredeti Guild Wars egy új és eltérő RPG volt, [a cikkíró megjegyzése: szerepjáték] ami sokkal inkább a Magic: The Gathering, mint a Dungeons and Dragons alapjaira épült, nagyon erős hangsúllyal a cselekményvezetés szempontjából. Úgy gondoltuk, hogy a játékosok ki akartak próbálni valami újat, és úgy hiszem, igazunk volt, hiszen a Guild Wars egy új franchise volt, egy új cégtől, ami 7 millió példányban kelt el.

A Guild Wars 2 egy érett MMORPG, így a célunk egy olyan játék készítése, ami egyszerre nagyszerű MMO és nagyszerű RPG. Mindkét szeletben az osztály legjobbjai akarunk lenni, és reméljük, hogy mindkét közönséget elvarázsolja a játék.

Ami az operációs rendszereket illeti, jelenleg a Windows-ra koncentrálunk, mert itt van a jelenlegi játékosbázisunk. Tettünk néhány kísérletet és úgy hiszem, hogy a Guild Wars 2 más operációs rendszereken is jól fut, de mi még elég kicsi cég vagyunk, ezért egyszerre csak egy dolgot próbálunk ki.

GB: Melyek a Guild Wars 2 fő vonásai, amik megkülönböztetik a “free-to-play” MMORPG-ktől és ezzel együtt igazolják a 60$-os árat? 

O’Brien: Ez vicces kérdés. Gyakran ennek a szöges ellentettjét kérdezik tőlem: Hogy engedheti meg az ArenaNet magának, hogy kiadjon egy minőségi játékot havidíj nélkül, mikor a konkurenseink 60$-t számítanak fel a dobozért, plusz 15$ havidíjat?

A válasz, hogy a legjobb minőségű játék készítésén fáradozunk, nem a legkevesebb költségün.

Úgy hiszem a Guild Wars 2 a legkeresettebb játékok egyike, jelenleg. Hol máshol kaphatnád meg ezt a több órányi szórakozást, tartalmat, tökéletességet és újrajátszhatóságot 60$-ért?

Egy egyszerű példával szemléltetem. A Guild Wars 2 nagyszerű MMO és nagyszerű RPG egyaránt, szóval, bárki offline RPG-kel játszik, mint a Skyrim vagy online RPG-kel, mint a Diablo 3, imádni fogja a Guild Wars 2-t. Azok a játékok 60$-ba kerülnek. Hozzájuk képest a Guild Wars 2-ben legalább ekkora a tartalom, a felfedezhetőség, a személyes cselekményszálak és az újrajátszhatóság. És ezen felül a Guild Wars 2 egy teljesen állandó világot nyújt, ahol együtt lóghatsz a barátaiddal online, rengeteg szociális elemmel. A live team új tartalmak bevezetésén fáradozik és a PvP két integrált formáján.

GB: Mennyire jelent nagy kihívást egy olyan elfogadható mikrotranzakcióval előjönni, amely nem bőszíti fel a játékosokat, főleg, hogy ilyen fontos szerep jut a PvP-nek?

O’Brien: Egy mikrotranzakciós rendszer létrehozása, ami nem bőszíti, illetve idegeníti el a játékosbázist, egyszerű, ha már meghatároztad mi van a határokon belül és kívül.

GB: Milyen mértékben segít a beta-visszaigazolás (beta feedback), hogy mi elfogadható a felhasználók számára és mi nem?

O’Brien: Írtam egy blogbejegyzést a rajongóiknak ebben a témában, mert úgy hiszem, fontos, hogy nyitottak és őszinték legyünk a mikrotranzakcióval a kapcsolatban. Most, hogy több ezer játékosnak volt lehetősége játszani és megjegyzést fűzni, szerintem megértik, mi a legjobb, hogy egy egészséges, remekül támogatott MMO-t készítsünk, anélkül, hogy becsapnánk a vásárlóinkat.

A Guild Wars 2 nem azon játékok egyike, amelyek a “free-to-play” álarca mögé bújnak, közben pedig nem juthatsz messze anélkül, hogy használnád a mikrotranzakciót. Felismerjük, hogy a vásárlóink 60$-t fizettek a játékért és joguk van ahhoz, hogy a teljes játékkal játszhassanak. Szóval az általunk nyújtott mikrotranzakciók nélkülözhető kiegészítés a játékhoz, és kényelmes szolgáltatás azoknak, akik a pénzt időre cserélnék.

Amint így gondolkozol, a mikrotranzakció egyértelművé válik és nem lesz  olyan ellentmondásos, mint gondolnád. Ha a játékosoknak szükségük van valamire, hogy játszák a játékot, az benn lesz a játékban. Ha valami egy szórakoztató plusz szolgáltatás, az lehet mikrotranzakció.

És itt van ez a klassz rendszer is, ami megengedi a játékosoknak, hogy gemet, a mikrotranzakció fizetőeszközét elcserélhessék más játékosokkal, így lényegében semmi olyan nincs a játékban, amit pusztán játszás nélkül ne tudnál megszerezni. Ha szerverváltást szeretnél, és a szerverváltás a mikrotranzakció része, vagy gemet vásárolsz vagy más játékostól megvásárolod a mennyiséget, amire szükséged van.

GB: Vannak bizonyos “hardcore” online játékok, melyekre pozitív példaként tekintetek miktoranzakciók szempontjából – például, mint a League of Legends?

O’Brien: Igen, vannak olyan “hardcore” online játékok, amelyekre pozitív példaként tekintek. Szerintem az EVE remek munkát végzett a PLEX rendszerükkel, megérdemelnek egy dícséretet. Ahogy mi is a Guild Wars 2-ben tesszük, megengedték a játékosoknak, hogy mikrotranzakciós fizetőeszközöket használjanak, vagyis, azok a játékosok, akik mikrotranzakciót akartak használni, de pénz híján voltak, egyszerűen a játék űzésével is megszerezhették őket. Azok a játékosok, akik in-game tárgyakat akartak szerezni, de idő hiányában szenvedtek, mikrotranzakciós fizetőeszközt vásároltak.

GB: A játékosok vásárolhatnak játékbeli aranyat valódi pénzért, amit elkölthetnek az aukciós házban? Ez nem ad a spender-öknek (valódi pénzért vásárolnak játékbeli aranyat – a ford.) igazságtalan előnyt, mert ők felszereltebbek lesznek és gyorsabban jutnak nyersanyagokhoz, stb.?

O’Brien: A játékosok nem tudnak játékbeli aranyat “vásárolni”, hanem más játékosokkal elcserélhetik azt. Ahogy az EVE Online PLEX rendszerében is volt, néhány játékos mikrotranzakcióhoz jut anélkül, hogy fizetne a benne foglaltattakért, míg mások játékbeli aranyhoz vagy javakhoz jutnak, anélkül, hogy a játék űzése során szereznék meg.

GB: Tárgyak aranyra váltása kevésbé lehet hasznos egy PvP csapat számára – ahol minden játékos 80-asra skálázódik az alapfelszereléssel – de milyen horderejű következménnyel jár ez a world-versus-world esetében?

O’Brien: Mielőtt megválaszolnám ezt a kérdést, kitérek arra a pontra, hogy a Guild Wars 2-ben a versenyképesség nem felszerelés kérdése. Nem olyan, mintha elindulnál a world-versus-worldben és kifüstöl valaki, mert istenszerű fegyvere van, amiről te nem is álmodhatsz. Mi mindig is ez ellen voltunk.

Mi ebben hiszünk: Ha valaki több ezer órát akar játszani, hogy szert tegyen egy ritka tárgyra, amit mások meg sem tudnak szerezni, az a ritka tárgy csak a külső megjelenése és ritkasága miatt legyen különböző, és nem azért, mert sokkal erősebb, mint bármi más a játékban. Máskülönben az MMO mindössze a legjobb felszerelés kifarmolásáról szól. Mi nem készítünk farmolós játékokat – mi ott hagyjuk ezt a többi MMO-nak.

Ha egyszer rájössz, hogy nem kell többé szaladnod ebben a felszerelés-taposómalomban, kérdezd meg magadhól, hogy melyik igazságos és nem igazságos a játékosoknak, hogy a mikrotranzakciós fizetőeszközt elcserélhetik más játéksokkal, így egyes játékosok a pénzüket időre, míg mások az idejüket pénzre váltják. Szerintem ez sokkal igazságosabb.

Szerintem a Guild Wars 2 legnagyobb fanatikusaiknak, akik pénz híján vannak, még így is meg van a lehetőségük, hogy mikrotranzakciókhoz jussanak, mint a városi öltözet (town clothes) és a minipetek. És azok a Guild Wars 2 játékosok, akik mindennap későn érnek haza a munkából és nem engedhetik meg maguknak, hogy ugyanannyit játszanak, mint a barátaik, nekik is meg van ez a lehetőségük, hogy nagyon egyedi játékbeli tárgyakhoz jussanak.

GB: A mikrotranzakcióról szóló blogbejegyzésedben megemlítetted, hogy az arany valódi-pénzre váltó (real-money trading=RMT – a ford.) cégek az egyik ok, amiért az ArenaNet hivatalosan megengedi az arany átváltását. Szerinted a játékosok kevésbé fogják gyűlölni az arany eladást, amikor hivatalos módon teszik? Mi a B terved, ha a közösség akadékoskodik?

O’Brien: Talán néhány játékos nem veszi észre, hogy mennyire lehet pusztító egy RMT (valódi pénzre váltó) cég, de a tapasztalt MMO játékosok bizonyosan tudják. Szerinted az MMO játékosok utálják a kéretlen játékbeli reklámokat? Ez az RMT cégek miatt van. Szerinted a játékosok gyűlölik a botolást a játékban? Ez is az RMT cégek miatt van.

Azért, mert a legtöbb MMO-ban valós profitösztönzés van jelen az arany és tárgyak kereskedelmére vonatkozóan. És ahol jelen van a valós profitösztönzés, valaki a világban lopni, csalni és hazudni fog, hogy profithoz jusson. És nekünk többieknek kell feltakarítani a szennyét.

Azzal, hogy megengedjük a játékosoknak, hogy egymás között kereskedhessenek, kizárjuk az RMT cégeket és az egészet a játékosbázis kezébe adjuk, és ezt oly módon tesszük, hogy a profitösztönzés megszűnik. Egy játékos átválthatja az aranyát valamire a mikrotranzakciós üzletből, de nem válthatja át az aranyát készpénzre. Nincs okuk a cégeknek, hogy elárasszák a játékot, botoljnak vagy fiókokat (accounts) törjenek fel.

Ragaszkodunk ehhez. Már beszéltünk erről a játékosainknak az alfa tesztek, a zárt béta és a jelenleg futó béta hétvégék során. Már tudjuk, hogy a játékosaink reakciói túlnyomó részben pozitív. Megértik, hogy ez a rendszer elveszi a hatalmat az RMT cégek kezéből és a játékosokéba helyezi. És, ismétlem, közülük már sokan használtak hasonló rendszert az EVE-ben és tetszett nekik.

GB: A havidíjas MMO-k, mint például a Star Wars: The Old Republic ingyen tartalomfrissítést ígér a kiegészítő csomagok mellé. Milyen hosszútávú terveid vannak a Guild Wars 2 fejlesztésére és bővítésére? Számíthatnak a vásárlok bármiféle ingyenes bővítésre vagy ezek csak kiegészítők formájában érkezik?

O’Brien: Mindkettő. A játékosok folyamatos támogatást kapnak a Guild Wars 2-től, mint ahogy egy élmezőnybeli MMO-tól.

A fordítás ez alapján készült: link

A ‘Tovább’ után találjátok a másik szavazást. Szavazni egy hétig lehet, aztán valószínűleg lesz egy poszt majd az eredményekről. A közeljövőben további közvélemény-kutatás/ok várhatóak.

Az éjszakai órákban érkezett Facebook-ra a hír, hogy nem lesz ezen a hétvégén BWE2. Az Arenanet szeretné kiküszöbölni az első béta alatt tapasztalt technikai gondokat, ezért volt a korábbi stressz teszt. Ezenkívül, jelenleg az adatközpontok fejlesztésén dolgoznak, új gépeket állítanak csatasorba, hogy a következő béta még nagyobb élmény legyen.

Akkor tudnak majd dátumot mondani, amikor minden hardware munkába állt.

Forrás: facebook.com/GuildWars2

Blade and Soul

Az Unreal Engine 3-mal megjelenő MMO egészen eddig 43 millió USD-be fájt az NCsoft-nak, mindenféle marketing és reklám nélkül. Ezzel ez az eddigi legdrágább koreai MMO. A játék harmadik zárt bétája ma ér véget. A cég keményen dolgozik, hiszen elmondásuk szerint júniusban szeretnének nyílt bétát, majd júliusban szeretnék megjelentetni a játékot Koreában. Az NCsoft szeretne meríteni abból a játékostengerből, ami a Diablo 3 megjelenésével jött létre. Szeretnének annyi játékost magukhoz csábítani, amennyit csak tudnak.

Guild Wars 2

A Guild Wars 2-vel kapcsolatban nagyon titkolózóak voltak a konferenciabeszélgetés során. Annyit árultak el, hogy voltak belsős céljaik, amiket sikerült teljesíteni. Az első bétáról pozitív visszajelzések jöttek (ahogy a Blade and Soul-lal kapcsolatban is) és a pre-purchase akció is sikeres volt. Egyelőre nem tudnak pontos megjelenési dátumot, minden a tesztek eredményétől függ, de a cél az év második fele, mint megjelenés.

Theorycraft

Eddig a tények. Most pedig jöjjön egy rövid eszmefuttatás a részemről, ami vagy bejön vagy nem, de semmiképpen sem szentírás.

Nyílt titok (de lehet ki is mondták), hogy az NCsoft célja az, hogy a Blade and Soul-lal lefedje a keleti piacot, míg a Guild Wars 2-vel a nyugatit. Ehhez ugye az kell, hogy nagyjából egy időben, legfeljebb pár hónap különbséggel jelenjen meg a két játék. Éppen ezért, valamint a játék állapotát látva, hallva, úgy gondolom, hogy még a negyedik negyedév előtt (október előtt) biztosan megjelenik a játék. Mivel a tervezett megjelenés az év második fele, ezért legkorábban júliusban jöhet a játék (hacsak nem villantanak be valamit, de én ennek 0% esélyét látom). Szóval legkorábban július, legkésőbb szeptember. Hogy e közül a három hónap közül melyikben jelenik meg a játék, nehéz lenne megmondani. Ez már tényleg csak a fejlesztés ütemétől, a bugok és hibák mennyiségétől és a szerverek állapotától függ.

Mikor éppen volt rá időm olvasgattam a kommenteket itt a blogon és láttam, hogy többen is írtátok, hogy nyáron nem fog megjelenni, mert akkor nem jönnek ki játékok, mindenki nyaral, stb, stb. A Blade and Soul tervezett júliusi megjelenése a bizonyíték, hogy ez nem így van. Persze, lehet mondani, hogy Koreában jelenik meg, ahol nyáron is mindenki kockul, de ha belegondoltok, nyugaton sem nyaralunk, fesztiválozunk egész nyáron. Szóval, ezek fényében úgy gondolom, hogy egy nyári megjelenés is teljesen elképzelhető, ha elkészül a játék meg fog jelenni, akár júliusban, akár augusztusban.

Egy másik érdekes kérdés lehet még, hogy mennyivel a megjelenés előtt jelentik majd be a dátumot. Ebben a témában is a Blade and Soul felé tekintgetek. Két hónappal vagyunk a tervezett megjelenés előtt, de még nincs fix megjelenési dátuma a játéknak. Van egy olyan érzésem, hogy a Guild Wars 2 esetében is hasonlóan fognak eljárni, és a megjelenéshez igen közel fogják csak az orrunkra kötni a pontos dátumot. Szóval akár érdemes lehet figyelni majd azt is, hogy mennyi idő telik el a Blade and Soul-féle bejelentés és megjelenés között.

Kíváncsiak vagyunk az olvasóink véleményére is a megjelenési dátum témájában (nem csak azokéra akik komentben úgyis leírják :P), ezért holnap ki fog kerülni egy közvélemény-kutatás a blogra, amiben szeretnénk lemérni, hogy vajon a többség mikori megjelenésre számít.

Forrás: thisisgame.com; guildmag.com; mmosite.com

2012 januárjában nem érdekelt a Guild Wars 2.

Igazából ez nem teljesen volt így, inkább afféle “az 1 ellentéte nem 0, hanem -1″ értelemben. Tudtam, hogy meg fog jelenni idén, megnéztem a hivatalos oldalt meg egy pár előzetest. Semmi sem fogott meg azokban. Vagy inkább azt kellene mondanom, hogy a játék rajongótömege által mutatott képben nem fogott meg semmi.

PvP-orientált reflex-MMO, olyan embereknek, akik élvezik, hogy a raidben táncolni kell a tűz elől.  Ha januárban kérdezel rá, hogy akarok-e játszani vele, kinevettelek volna.

“Biztos jó lesz”, mondtam valakinek. “De nagyon rétegjáték. Tudod, a HC arcok majd erre verik rá.”

Így amikor meghívót kaptam a bétába, nem dobódtam fel nagyon tőle. Persze, a béta az béta, és ha már bemákoltam egy meghívót a 2012-ben legjobban várt MMO-ba, akkor nem fogok fanyalogni, függetlenül a személyes véleményemtől. Ha mást nem is, hát legalább játszhatok vele eleget ahhoz, hogy bebetonozzam az előzetes lesújtó véleményemet, valahogy úgy, ahogy a Mists of Pandariával történt. Egy elítélő kritika egy népszerű dologról mindig jót tesz egy blog látogatottságának, ugye.

Tehát én is végigmentem a szokásos lépéseken, leszedtem a klienst, átkozódtam egy sort, amikor éjjel 2-kor bejezte a letöltést, és erről ISZONYÚAN HANGOS ZENE tudósított, ki kellett ugranom az ágyból, berohanni a dolgozószobába, mielőtt a ricsaj felébreszti a férjemet. Jön a béta hétvége, felkelek elviselhetelenül korán szombaton, mert én már csak ilyen lelkiismeretes vagyok, és belépek.

Nem vártam túl sokat. Játszottam valamennyit az eredeti Guild Wars-szal úgy ’07 tájékán — leginkább azért, hogy én is menő lehessek, mint Vickie, aki írogatott GW-ről a blogjában –, amiből annyi maradt meg, hogy jó játék, de nem nagyon jó játék. A folytatás sem izgatott, ahogy részleteztem, kivéve a charrokat, akikről megjelent egy jó írás a Border House-on.

A charr nők dögösen néztek ki, és feldobott egy kicsit, hogy a bétában lehetett játszani velük. Gyűrtem egy kicsit a karakterkészítőt, csináltam egy rangert, és bekerültem a kezdő instába.

Egy nagyon várt játék bétájának első néhány órája. Persze rengetegen vagyunk, mindenki 1. szintű, megy az auto-attack, próbáljuk kiismerni a mechanizmusokat. Eléggé ismerős volt az egész, annak ellenére, hogy dodge-olni kellett, meg a fegyver adta a skilleket. Sokkal inkább hasonlított egy “szabványos” MMO-ra, mint az elődje, és hamarosan egy kriptában osonva találtam magamat többek kíséretében, haladtunk a kezdő insta végkifejlete felé.

Talán láttad már videókon, ha nézelődtél. Lényegében minden kezdő insta egy picike raidhez hasonlít. Leversz néhány trasht, aztán jön egy “kicsi a rakás” stílusú miniesemény, jön még egy csomó trash…

… aztán pedig harcolsz egy raid boss ellen.

A miénk egy szellem volt. Talán tucatnyian voltunk a szobában. Elkezdtük ütni Mr. Csúnya Szellemet, gyorsan fogyott az élete.

Aztán jött egy mozi. A szellemről. Ahogy beleköltözik egy szobaméretű óriási szoborba. Akit aztán le kellett verni.

Mindezt 1. szinten.

Mr. Szoboróriás — az “igazi” boss — nem piskóta. Elég sokan vagyunk, vagyis bedobhatja a kreatívabb képességeit, hívja az addokat meg szórja az AoE-t. Agyoncsapnak a leomló kövek, és először találkozom a “downed” állapottal. Össze-vissza nyomkodom az 1-4 gombokat, és aztán egyszercsak újra felállok (jó sok elesésbe került, mire kiismertem a rendszert). Fogalmam sincs, hogy mi zajlik éppen, csak annyit tudok, hogy kerülni kell a piros köröket — a piros körök sosem jók! –, meg hogy a padlót csillogó hullák borítják, amelyek mind lootot kínálnak nekem, meg hogy a boss haldoklik.

Aztán tényleg meghal.

Én pedig meg lettem véve kilóra.

PEW PEW!

Együtt egyedül

Minden MMO “következő generációsnak” akarja eladni magát. A RIFT a dinamikus eseményekkel próbálta meg, a The Old Republic pedig  a “negyedik pillérrel”. [A BioWare így nevezte a (személyes) történetet, ami  hiányzott az MMO-kból. - E] Mindkettő jó játék a maga módján, de mindkettőben megvannak ugyanazok a problémák. Pontosan azok a problémák, amelyeket a World of Warcraftból örököltek.

Az első a questelés. A WoW irányított quest-előrehaladási modellje úttörőnek számított akkor, amikor kijött, teljesen átalakította a korábbi kötetlen, kockázatkerülő grindelést. [Itt az EverQuest és azelőtti korszakról beszél. Csak mobok és -- többnyire -- megölhető játékosok, meg az XP-csík. - E] De ez évekkel ezelőtt történt. Mire eljutottunk a RIFT-ig, ez a rendszer ott már határozottan idejétmúltnak érződik, különösen akkor, ha a névadó játékmechanizmusának legszebb pillanataival vetjük össze. A RIFT-nek arról kellene szólnia, hogy hatalmas zerghordák pusztítják végig a kiszámíthatatlanul változó világot. Nem pedig tíz patkány megöléséről, majd újabb tíz megöléséről. Hasonlóképp, a TOR esetében a sztori questek meg a csodálatos mozik és párbeszédek nem igazán voltak képesek elhomályosítani azt a tényt, hogy az éppen most lehentelt 15 sand people igazából nem különbözött attól a másik 45-től, akiket korábban mészároltam le. A gémerek finnyásak, én pedig különösen is. Nehéz volt lerázni azt az érzést, hogy “láttam már, csináltam már, wikin ott van minden”.

A második probléma a szabványos MMO képlettel a skillrák [eredetiben skill cancer, vagyis a folyton szétterjedő betegségre gondol - E]. Mind a RIFT, mind a TOR kiemelkedően rossz példát mutatnak ebből.  Akár 50 skillt kell kezelnem 6 skill barra szétszórva, mégis, a harc 90%-a abból áll, hogy egy helyben állok, és 5-2-3-1-1-1-2-3-1-1-1-2-3-4. Legalább RIFT-ben és WoW-ban berakhattam egy rota makrót. TOR-ban még auto-attackot sem kaptam. A végeredmény: Nyomd Az 1-est, Hogy Ne Halj Meg, ez a “quicktime event” MMO-kivitelben.  [A quicktime event, avagy QTE a konzol-akciójátékokban szokásos látványos, filmszerű jelenet, ahol csak egy(néhány) gombot kell megnyomni jó időzítéssel ahhoz, hogy a kedvező esemény történjen. - E].

És a harmadik probléma?

Versengés

A WoW imádja a versengést. Még a legártatlanabbnak tűnő helyzetekben is egymásnak ugrasztja a játékosait. A frakciókat kifejezetten úgy tervezték meg, hogy a szerver másik fele iránt egy mesterséges utálatot gerjesszenek, és Blizzard a lore-ban is rengeteg figyelmet fordít arra, hogy ezt a “fals haragot” újra begyújtsa, ha lankadni látszik. A mob tagelés pedig azt eredményezi, hogy a saját oldaladdal is versenybe kényszerülsz, azért a tizedik patkányért, nemá’nekem csakezazegykell, demostkomolyan, márnegyedórája ittkempelekmiatta, mosmér’kellett legyaknielőlem tefaszkalap? Nem bírtad kivárni a sorodat? (És mi az, hogy “partizzunk”? Minek partizzak azzal a köcsöggel?)

Emlékszik valaki arra, hogy a mining node-oknak valamikor még több csákányozás kellett a kimerítéséhez? Hogy a Blizzard eredeti szándéka szerint mindenki csak egy vagy két alkalommal csákányozik, és utána ott hagyja a többieknek?

Ki emlékszik azokra az időkre, amikor ez tényleg így működött?

A WoW versenyezteti a játékosait, gyakorlatilag magáért a szórakozásért. Minden játékos ellenfél lehet, [loot] nindzsa lehet. Valaki csak egy kattintásnyira van attól, hogy lecsapja a “te” mobodat —  a te szórakozásodat –, pedig lehet, hogy ő is csak szerette volna befejezni a questjét nyugisan a szakadék másik oldalán (11 mob a 12 öléses questhez, szépen belőttétek, Blizz).

A játékosok rohadékok. A WoW erre tanított bennünket, és mi bezárkóztunk. Elrejtőztünk a guildjeinkben, küzdöttünk és megkeseredtünk, de a csapda-érzés megmaradt. Hiszen a játékosok rohadékok — mégis, ez egy MMO. Ha egyedül akarsz lenni, játssz egy szóló játékkal, nemdebár?

Emlékszem, sok évvel ezelőtt, ahogy végighaladtam Mulgore-on a Vanilla Stress Test alatt, alkalmi csoportokba verődtem azokkal, akik éppen velem egy területen jártak.

Emlékszem, múlt hónapban átkoztam, hogy egyáltalán vannak más játékosok, miközben mob respawnra vártam a Mists of Pandaria bétájában.

WoW, RIFT, TOR, AoC, LoTRO, DCUO… egy rakás próbálkozó, amelyek mind leragadtak ugyanannál a problémánál.

RAWR!

Egyedül együtt

A Guild Wars 2-ben nincsenek frakciók, sem a játékmechanizmusokban, sem a lore-ban [azért ez nem igaz, de az ellenséges frakciók mind NPC frakciók, nem lehet oda tartozni - E], mivel ezek mind arról szólnak, hogy “vagy együtt dolgozunk, vagy mind meghalunk.” A PvP egy párhuzamos univerzumban játszódik, amelynek a neve Mists — afféle lore-alapú magyarázat a több szerverre –, elválasztva a PvE zajlásától, játékosaitól. Van egy éles határvonal mechanizmusok és lore terén egyaránt: vagy a többi játékos ellen akarsz harcolni (mert neked az a móka), vagy a többi játékos mellett (mentsük meg a világot).

GW2-ben nincs mob tagging. Mindenki, aki rész vett az ölésben, ugyanazt az XP és loot jutalmat kapja. Hat ember is kivághatja ugyanazt a fát, gyűjthet belőle ugyanannyi faanyagot. Vannak emberek a Black Citadelben, ami a tyriai megfelelője annak, mintha ork árusok kínálnák a portékáikat Stormwindben. Amikor szörnyek rohannak le egy őrposztot, nem kell /1-ben keresgélned raid groupot; ha harcolsz, megkapod a jutalmadat.

Nem mintha egyáltalán nem létezne versengés a “szórakoztató erőforrásokért”, inkább arról van szó, hogy az ArenaNet gondosan végigfésülte a játékot, hogy a játékosok griefelésének össze módját és a kooperatív  játék össze akadályát megszüntesse.  Ez többnyire azt jelenti, hogy nem is kell formálisan partit alakítani a közös játékhoz; a partik egy GPS-jeladót, egy csetcsatornát meg egy rajzlapot nyújtanak, de ez inkább kényelmi szolgáltatás, mint szükség. Mégis azon kaptam magam, hogy a RIFT bétája óta nem játszottam együtt ilyen sokat más játékosokkal. A többiekkel, akik hirtelen megszűntek a vetélytársaim lenni.

A béta során minden kasztot kipróbáltam, bár némelyikre több időt fordítottam. Amivel a legtöbbet játszottam — amibe beleszerettem, ahogy lenni szokott –, az az elementalista. Amikor ezeket a sorokat írom, az ele több, mint 140 skillhez fér hozzá [az én számolásom szerint még a vízalatti skillekkel meg a Conjure skillekkel is alig lépi túl a 110-at, de mindegy - E]. Ezekből 10(+4) van egyszerre a skill baron. Az egyik egy öngyógyítás, négy pedig “hasznos képesség”, amelyek pánikgomboktól a pet-idézéseken keresztül a teljes átalakulásig terjednek. Húsz a fegyverképességek száma, de ezekből egyszerre csak öt érhető el attól függően, hogy milyen elemre vagy hangolódva. Ez összesen 29 skill, amit bevethetsz egy harc során, vagy még több, ha van benne idéző vagy átalakító képesség.

Sohasem érződött nyomasztóan soknak. Tűz után jöhet a víz, aztán a levegő, aztán megint tűz. A megidézett fegyverek valamiféle buffoló járműre hasonlítanak, amelyeket a kezedben hordhatsz. Van szinergia, egy rendszer, amit könnyű megismerni, de nehéz a csúcsra jutni. Olyan,  amilyennek lennie kell.

Utálom a reflexjátékokat, utálom a raid dance-elést. Még a dodge-olástól sem vagyok odáig meg vissza. Viszont  imádok mozogni, az a fajta játékos vagyok, aki mindig ugrál, mindig viháncol. Csak eléggé kuszán csinálom. A GW2 nem bánja a kuszaságot. A precíz jobban működik, de  a kusza is megteszi. Ugye ismered azt az érzést, amikor majdnem meghal a karaktered, és te ösztönszerűen el akarsz szaladni? Bár az aggró Nem Úgy Működik, és tudod, hogy nem ezt kell tenni? GW2-ben pontosan ezt kell tenni: fuss, ugorj, gurulj, vetődj. Aztán meg fogsz halni. A játék számít erre. Kapsz egy második esélyt, kihasználod, és nyersz. Amikor először állsz fel [rally] félhalott állapotból, istennek fogod érezni magadat. Emlékszel azokra a mobokra, amiket “nullára” levertél, a végén mégis ők nyertek? A GW2 azt akarja, hogy megöld azt a mobot, és hogy felpörgessen, miközben csinálod.

És ha mégis meghalsz? Nos, ha van a közelben bárki, segítenek neked, hogy újból talpra állj. (Különösen akkor, ha a No One Left Behind öcsire hajtanak.)

A GW2 nem fogja meg a kezedet, hogy végighajszoljon egy történeten. Van neki története, egy személyre szabott, de nem muszáj foglalkoznod vele. Őszintén szólva nem vártam túl sokat ezektől a személyes történetrészektől. Képzelheted, milyen meglepő volt, amikor egyszercsak a Black Citadel kellős közepén azon kaptam magam, hogy lojális akarok lenni a parancsnokomhoz, és belebonyolódtam a légiók közötti politikai viszálykodásba. Sokan kritizálták a GW2 párbeszédes mozijait, hogy nem annyira dinamikusak, mint a TOR-ban,  és ez igaz is. Tényleg nem annyira dinamikusak. Mégis nagyon jók, nem kis részben azért, mert a szövegek tartalmasak, és mert felismered a hangokat [Itt arra gondol, hogy ismert szinkronszínészek kaptak sok szerepet, pl. a Logan hangját adó Troy Baker tucatnyi más játékból lehet ismerős - E]. A bétában rövid felmérések kérdeztek rá egy-egy történetszakasz befejezése után, hogy mennyire tetszett a cselekmény és a szereplők,  egy ötös skálán. Az elején ketteseket osztogattam, a végén már ötösöket.

A GW2-nek van egy története, amit el akar mesélni neked, és ez nem kis mértékben rólad szól. Mégis hagyja, hogy akkor foglalkozz vele, amikor kedved van. Megölhetsz tíz patkányt, ha ahhoz van kedved, vagy feltornyozhatsz tíz gearkupacot, vagy elrakhatsz tíz eldobott szerszámot. Vagy nem. Néhány hárpia támad a közelben, talán odamehetnél? Vagy segíts egy barátnak, aki nornnal indult, és a világ másik felén van. Egy gyors rándulás az asura kapun keresztül, és máris ott vagy. Lehet, hogy te már a szintkorlát felénél jársz, ő pedig most kezdte. Csak menj oda, és találkozz vele, a játékmechanizmusok diszkréten elintézik neked a többit, XP-t, lootot, aranyat, mindent.

A GW2 azt akarja, hogy együtt játssz másokkal. Azt akarja, hogy mindeközben ne foglalkozz kill stealinggel, nindzsázással, azzal, hogy vajon megfelelő frakcióban vagy, megfelelő kasztot indítottál, megfelelő szintű vagy, megfelelő guildben vagy, megfelelő szerveren vagy. Ez egy tömegjáték végtére is, Kormir szerelmére! Mégis miféle kooperatív játék az, ahol jobb félreállni, és hagyni, hogy egy szövetségest leverjenek a mobok, mint menni és segíteni neki? Ismerjétek el: ti is csináltatok már ilyet. Nemtörődömségből, félelemből, rosszindulatból. A GW2 olyannak érződik, mintha az ArenaNet jó alaposan végigvizslatta volna, miért tesznek ilyeneket a játékosok — miért félnek egymástól, miért utálják egymást annyira — és igyekezett minden tőle telhetőt megtenni azért, hogy eltüntesse a szívózás szokásos indokait. Azokat, amiket olyan természetesnek veszünk, hogy nem is tudatosodik bennünk, hogy ott vannak.

Vagy hogy azok nélkül is lehet létezni.

Ez egy látványrajz, nem képernyőmentés, de nehéz megállapítani.

Stílus és tartalom

Tyria gyönyörű. Minden zegéből-zugából ez szivárog. Hiperrealista és stilizált egy bizonyos módon, mégis, valahogy nem olyan… felszínes élményt nyújt, mint amilyet a hasonlóan csillogó játékok, például az Aion. Nem is olyan közhelyes, mint amilyen a RIFT volt. A GW2 egy fellengzős steamfantasy, egy életre kelt olajfestmény.

A világon túlmenően még az UI is gyönyörű, a kézirajzos világtérkép és a skill bar, ami buborékokat ereget, amikor víz alá mész. A guardian skill barja igazságosztó kék lánggal ég, a necromanceré fekete dögvészt és zöld mérget fröcsköl széjjel. Hallottam panaszokat a részecske-effektusokról — sok van, és elég terjengősek tudnak lenni –, de őszintén szólva legalább 40%-ban amiatt szerettem bele az elébe, mert olyam sok GPU-gyötrő effektet tol mindenfelé. És valami eszméletlenről maradsz le, amíg nem láttál egy robusztus charr férfit — szarvakkal meg minden — rózsaszín mesmer pillangófelhőt szórni szanaszét.

Valószínűleg nem véletlen, hogy a kedvenc kasztjaim — ele, necro, mesmer, guardian — a leglátványosabbak is.

A GW2 új és karcmentes, és én épp elégszer voltam már ebben az állapotban, hogy tudjam, elvarázsoltságom nagyrészt a megjelenés előtti hypenak köszönhető. Ugyanakkor én ezt a játékot utálni akartam, mégis meg tudott nyerni magának, az erényei győztek az ellenszenvem felett. Eléggé ismerős ahhoz, hogy kényelmes legyen, de eléggé más ahhoz, hogy megadja nekem azt a rácsodálkozó érzést, amikor először játszottam MMO-val. Ebben nem kis része van a dinamikus eseményeknek, természetesen, de az ArenaNet tanult a RIFT hibáiból, és statikus, illetve narratív tartalom szilárd alapját rakta a káosz alá. [A dinamikus események gondolata már az Eye of the North GW1 kiegészítő kapcsán felvetődött, 2007-ben; sőt, pont ez volt az egyik oka annak, hogy elkezdték a második rész fejlesztését, mert a régi motorba nem fértek bele az ötleteik. Azt például nem tagadják, hogy a WvW-t a Dark Age of Camelotból vették át és fejlesztették tovább, de pont a dinamikus események ötlete az ő fejükből is kipattant. - E] Gyakran azt tapasztaltam, hogy “túlfejlődöm” a területeket, de a zökkenőmentes leskálázás miatt ez nem számít semmit — sőt, lehet, hogy észre sem veszed, hogy a játék ezt csinálja veled –, és elég sok alternatív karakterfejlesztési mód van, így csak ritkán kellett a szó szorosabb értelmében “szinteznem”. A tartalom fontosabb volt, mint a szám az XP csíkom felett.

Ha valamit megtanított nekem a RIFT és a TOR bétája, az az, hogy az apró kellemetlenségek égető hiányosságokká alakulnak át, mihelyt lekopott a máz. Talán azért is, mert olyan nagyon más, de még nem találtam semmilyen kellemetlenséget a GW2-ben —

Kivéve azt az egyet.

[Itt kezdődik a cikk utolsó harmada. SixDee, a szerző, egy blogger nő, aki számára fontos téma, hogy a nőket hogyan jelenítik meg a számítógépes játékokban. Ez az utolsó 1/3 ezzel foglalkozik  úgy általában, meg konkrétan a GW2-vel. A cikknek azért van olyan kurtán-furcsán vége, mert ezt a részt én nem tartottam idevalónak, fordításra érdemesnek. Hölgyek vagy akárki, lehet kövezni, illetve alul a linken angolul olvasható a téma. ;) - E]

Időközben Tiga from Ginza nevű olvasónk lefordította a harmadik részt is, link a kommentre. Köszönjük!

Eredeti cikk: Last portal to Tyria @ 6D