Keresési eredmények

Keyword: ‘vasfogú sárkány’

Játékmenet

2012. február 19. 14 hozzászólás

Útmutatók kezdőknek:

Játékmenet:

Karakterkészítés:

Kraftolás:

Endgame:

Felszerelések, skillek:

PvP:

Személyes történet:

Lore:

Dinamikus eventek:

Mikrotranzakció:

A szentháromság felbomlása:

Kategóriák:

Zeusz10: Vasfogú Sárkány 5. rész

2011. június 15. 3 hozzászólás

A novella korábbi részei itt megtaláljátok: Keresés Vasfogú Sárkány

1071 AE Kryta

Reka Brown hunyorogva álldogált a várkastély vadásztermének ablakánál, és tekintetével a távoli horizontot fürkészte. A vörös porfelhő, gyorsan és megállíthatatlanul közeledett. Jönnek! Jönnek! A hűvös, kora őszi szellőtől libabőrös lett a karja, hirtelen remegés futott át a testén. Nem sokkal később, már kivehetők voltak az apró alakok is, amelyek a vár felé tartottak a Lion’s Archból vezető országúton. A fehér pontok egyre csak növekedtek, és felkavarták maguk mögött a port. Néhány óra, és ideérnek – gondolta magában. Talán már annyi időnk sincs!

- Reka, azonnal ülj vissza az asztalhoz! – Edward Brown báró parancsoló hangja kizökkentette a gondolataiból.

- Igen, apám – engedelmeskedett kelletlenül a lány. – Apám……Jönnek!

- Tudom, lányom. Nem kell aggódnod, már mindent elrendeztem. A harcosok tudják, hogy mi a dolguk.

- De….Miért kell elmennem? Én is vagyok olyan jó, mint bármelyik…

- Ne kezd ezt megint! Az anyáddal kell menned!

- De…

- Elég volt! Egy hangot se többet, egyél!

Reka lehajtotta a fejét, de nem nyúlt a gazdagon terített asztalon tornyosuló ételekhez. Számtalanszor átbeszélték ezt a dolgot az apjával, de mégsem tudott belenyugodni abba, hogy nem vehet részt a közelgő csatában. Persze ő is hallotta a híreket a White Mantle kegyetlenkedéseiről, a karóba húzásokról, a csonkításokról, tűzbe dobott csecsemőkről, megbecstelenített asszonyokról, de mindez nem érdekelte. Megértette apja aggódását, de elfogadni nem tudta. Nem fogok engedelmeskedni, apámnak. Még nem tudja, de nem fogom elhagyni a várat. Felpattant, és dühösen odavetette:

- Köszönöm, nem vagyok éhes!

- Ülj le, Reka, fogadj szót az apádnak! – Ezúttal édesanyja csattant rá a nyughatatlan lányra. Most is azzal a hideg, parancsoló hangsúllyal beszélt hozzá, amelyet Reka olyannyira ki nem állhatott. Mindig is távolabb érezte magától, mint az apját. Anyja kéken csillámló jégcsap volt, míg apja maga a vörösen lobogó láng. Mindkettőjüket szerette, de az édesapjáért egyenesen rajongott. A teremben tapintani lehetett a feszültséget, ki nem mondott gondolatok fortyogtak a levegőben, mint a kitörni készülő vulkán. A “természeti katasztrófát” végül egy cseléd akadályozta meg – tudtán kívül -, mikor az ajtónálló alabárdosok mellett elhaladva Edward Brown úrhoz sietett:

- Norrec Cavalli kapitány megérkezett, uram.

- Azonnal látni akarom!

Bővebben…

Blog összefoglaló: Annak aki nemrégen érkezett…

2010. október 15. 7 hozzászólás

Gondolom nem minden olvasónk tart velünk fél éve, így gondoltam nekik egy kis segítséget jelenthet ez a kis lista. Nehéz visszakeresni mindent, alul végignyomkodva. Próbáltam összegyűjteni az elmúlt hónapok azon cikkeit, amikkel tényleg többet tudtunk meg a játékról és nem csak a mellébeszélés ment. Remélem mindenki talál majd olyan cikket amit esetleg még nem olvasott. Persze lehet, hogy kimaradt valami, vagy épp rossz helyre került be, ezekért nem vállalok felelősséget. :) Bővebben…

Kategóriák:Általános cikkek

Guild Wars novella: Episode II. Coming soon

2010. szeptember 29. 3 hozzászólás

Választ kaptam Zeusztól a levélre, melyben érdeklődtem, hogy várható-e folytatása a Vasfogú Sárkány című Guild Wars világában játszódó novellának.

Nagyon meglepődtem, hogy ilyen tetszést aratott az írás. GW bloggban nem igazán jött ez le, ezért nem is folytattam, bár a történet terve nagyjából megvan. Természetesen ha van rá igény akkor nagyon szívesen folytatom a storyt, úgyhogy folyt. köv…

Kategóriák:Blog

Guild Wars Novella: Vasfogú sárkány

2010. szeptember 22. 13 hozzászólás

Vasfogú sárkány – Írta: zeusz10

Istan sziget

Kamadan vagy ahogy Elona lakosai méltán nevezik Istan Ékszere az Istan sziget legnagyobb és kereskedelmileg legjelentősebb városa. Domboktól védett kikötőjébe a Chantából, Tyriából, Elonából és a Harci Szigetekről hajóval érkező kereskedők, utazók, kalandorok tömege érkezik nap mint nap. A népes, nyüzsgő piacokon szinte minden árucikk kapható, a különleges mágikus fegyverektől kezdve a méregdrága törpe rúnákig bezárólag. Persze csak akkor, ha a vásárolni szándékozó rendelkezik megfelelő mennyiségű pénzösszeggel. A meleg éghajlatú város fényűző palotái, pálmafaligetei, gigászi istenszobrai elkápráztatják a messzi tájakról érkező utazót. A helyi emberek általában tarka szövetruhákat viselnek, fejükön színes turbánt. Az istani nemesek arannyal kivert, selyemmel hímzett öltözéke e táj mérhetetlen gazdagságát idézi. A sziget nyugalmát a Sunspear őrzi. A város kapuinál a Sunspear egyenruháját viselő dárdás katonák őrködnek, és a piacokon is gyakran találkozhat az utazó őrjáratokkal.

Reka Brown sietős léptekkel haladt a déli városrészben található kereskedőnegyed irányába. Egy Abu Pasa nevű kereskedővel beszélt meg találkozót, de mivel egy huligán csapat feltartotta, így máris késében volt. Remélte, hogy a kereskedő megvárja. Hosszú hónapok tárgyalásainak eredménye hiúsulna meg, ha ez nem így történne. Azt is remélte, hogy a rendre utasított huligánok nem szenvedtek túl súlyos sérüléseket, nem hiányzott neki túlzottan, hogy a Sunspear figyelmébe kerüljön. Miután az évszázados kövekből épített lépcsősor tetejére ért látta, hogy a kereskedő a megbeszélt helyen várakozik. A középkorú, sunyi tekintetű férfi, bordó, ezüstszállal hímzett tunikát viselt. Az elhízott, kerek képű kereskedőtől elnézést kért a késésért, majd mindjárt rá is tért a tárgyra.

- Elhozta a fegyvert? – kérdezte határozott hangon.
– Ne aggódjon a nagyságos asszony, megvan a fegyver, innen nincs is mesze az üzletem, ott van. – válaszolta a kereskedő, de hangjából érezni lehetett, hogy nem lesz olyan sima ez az üzlet, mint ahogy azt Reka eltervezte.
– Jó Abu Pasa, akkor menjünk oda. – válaszolta Reka.
– Igen nagyságos asszony induljunk gyorsan. – válaszolta a kereskedő, majd gyors léptekkel elindult egy közeli sikátor irányába.
Rövid ideig haladtak, amikor a férfi jelezte, hogy elérkeztek az üzlet bejáratához. Elővett egy díszes vaskulcsot és kinyitotta az ajtót.
– Fáradjon be a nagyságos asszony. – invitálta be a házba Rekát .

Kamadan

Reka Brown gyanakodva lépett be a helyiségbe, mivel érezte, hogy a sunyi kereskedő készül valamire – biztos ami biztos – észrevétlen mozdulattal kioldotta kardjának biztosító kötését. Szeme rövid idő alatt hozzászokott a félhomályhoz, így megfigyelhette az üzlet berendezését. A díszes mintázatú kardok, harci kalapácsok, fémből és fából készített pajzsok sorakoztak rendben a fegyvertartó állványokon.
A férfi Reka mögött lépett a helyiségbe és behajtotta az ajtót.

- Várjon itt nagyságos asszony, mindjárt megmutatom a kardot. Egyenesen az ascaloni királyságból hozattam a nagyságos asszonynak. – szólt Abu Pasa és sunyi pillantást vetett a nőre. Reka Brownak nem tetszett a férfi kéjsóvár pillantása, nagyon nem tetszett.
A kereskedő ezután egy hosszú fémládát helyezett az üzlet pultjára. A díszes láda egy kis fémlakattal volt bezárva. A kereskedő egy kis bronzkulccsal kinyitotta a lakatot, majd felnyitotta a láda fedelét. A láda belsejéből vöröses színű ragyogás áradt szét a helyiségben.
– Íme nagyságos asszony, egy tüzes sárkány kard, ahogyan ígértem.
Reka szeme felcsillant örömében. A csodálatos fegyver teljesen elkápráztatta.
– Kézbe vehetem Abu Pasa? – kérdezte izgatottan a kereskedőt.
– Tessék csak nagyságos asszony, hisz úgyis a nagyságos asszonyé lesz.- válaszolta nagylelkűen a férfi.

Reka óvatosan benyúlt a ládába és megmarkolta a díszes mintázatú markolatot, majd lassan kiemelte a fegyvert a tartóedényből.
– Milyen könnyű. – jegyezte meg csodálkozva.
Reka ámulattal figyelte a két egymásba csavart penge vörös izzását, arcán érezte a hőt amit a mágikus penge bocsátott ki. Óvatosan visszatette a kardot a ládába, majd a kereskedőhöz fordult. Övéről leakasztott egy bőrből varrt pénzes zacskót és ledobta a pultra.
– Ötszáz arany Abu Pasa, ahogy megegyeztünk.. – Reka hangja már határozottságot sugárzott.
– Nagyságos asszony.- kezdte a kereskedő.
– Mint azt már mondtam neked a fegyvert Ascalonból hozattam. Ott most háború dúl, mint azt te is tudod. A Charr lerohanta az országot. Nagyon nehéz volt az embereimnek beszerezni ezt a fegyvert. A háború jelentős mértékben megnövelte a költségeimet.
– Milyen mértékben növelte meg? – kérdezte Reka kissé dühösen, bosszantotta az is, hogy a férfi bizalmasabb hangnemre váltott.
– Tizezer arany a fegyver jelenlegi ára nagyságos asszony. – válaszolta a kereskedő és úgy tett, mintha nagyon sajnálná, hogy ez a kedvezőtlen fordulat bekövetkezett.
– De hisz az lehetetlen, ennyi pénzért egy egész expedíciót fel lehet fegyverezni. – vörösödött el Reka.
– Megegyeztünk az árban és te a szavadat adtad Pasa! – mordult rá haragosan a sunyi férfira.
– Igen nagyságos asszonyom de ezt még én sem láthattam előre. – mentegetőzött a kereskedő.
– De lenne egy másik ajánlatom a nagyságos asszonynak. – a férfi sóvár pillantást vetett a nőre.
– Én eltekintek a felmerült többletköltségektől ha te is teljesíted a kívánságomat. – mondta Abu Pasa, majd közelebb lépett és Reka vállára tette a kezét.
– Ha neked így megfelel nagyságos asszony…..

Bővebben…

Vasfogú sárkány 3.-4. rész (írta: zeusz10)

2010. december 20. 1 hozzászólás

http://images1.wikia.nocookie.net/__cb20060421201632/gw/images/thumb/1/1f/TheMarketplace.jpg/429px-TheMarketplace.jpg

A novella többi részét itt találjátok: [link]

Miután az est leszállt, egy sötét köpönyeges alak suhant ki a Konzulátus épületéből. Óvatosan körbekémlelt, majd sietős léptekkel átvágott a főtéren. A tér már teljesen kihalt volt ebben a késői órában, egy lélekkel sem lehetett találkozni. Az árny elhaladt a Xunlai ügynökség pagodája mellett, majd balra fordult, és gyorsan eltűnt egy szűk sikátorban. A férfi a chantai negyedbe igyekezett. Ezeknek a városrészeknek világszerte ismert, jellegzetes építészeti stílusuk és hangulatuk volt. A faszerkezetű épületek, kifelé hajló lépcsőzetes tetők, az utcára kilógatott chantai írásjelekkel, szörnyalakokkal telifestett zászlócskák, színes lampionok olyannyira közismertek voltak, hogy az idetévedt idegenek, azonnal tudhatták, milyen helyen is járnak. A chantai negyedben a nap minden órájában nyüzsgő élet folyt. Az utcai kereskedők portékájukat fából összetákolt pultjaikon kínálták éjjel-nappal. A városrész lakossága, mintha sohasem hajtotta volna álomra a fejét. A köpönyeges férfi szemmel láthatóan magabiztosan igazodott el a keskeny, zsúfolt utcák útvesztőjében.

Nem először járt már ezen a helyen. Átverekedte magát a forgatagon, majd azt elhagyva egy közeli dombra felvezető, kacskaringós ösvényen indult tovább. Úgy gondolta, hogy senki sem követhette őt. A domb tetején egy hatalmas méretű, fából épített ház állt. Egyenesen az épület bejáratához sietett. A kétszárnyas ébenfekete színű, vaskos ajtó közepét egy mesterien kifaragott sárkányfej díszítette. A sárkány a szájában egy bronzkarikát tartott. A köpönyeges megfogta a karikát, és egy korábban egyeztetett titkos ütem szerint kopogtatott az ajtón. Nem sokkal később valaki belülről elhúzott egy fémreteszt.

Bővebben…

GW novella: A vasfogú sárkány 2. rész – írta: Zeusz10

2010. október 3. 8 hozzászólás

http://wiki.guildwars.com/images/d/d5/Paraderv.PNGKamadan főterén álló fél-piramis alakú kőépítmény, melyet a helyi lakosság csak Konzulátus néven emleget, Istan közigazgatásának központja. Az épület több száz éve nyújt otthont az ország legfőbb hatalmi szervezetének, az Öregek Tanácsának. A szervezet tagjai választás útján kerülnek tisztségükbe, a Tanács vezetője a Klánmarshal, Istan legmagasabb rangú közjogi méltósága. A vaskos kövekből emelt építményben számtalan tisztségviselő, hivatalnok segédkezik az ország irányításban, ezen felül a Konzulátus hatalmas csarnokai a lakosság számára nyilvános ülések, bírósági tárgyalások tartására is szolgálnak. Az épület bejárata előtti kőlépcsőnél pajzsos-lándzsás Sunspear paragonok őrködnek. A Sunspear jellegzetes fehér színű bőrpáncéljába öltöztetett katonák, mint a márvány szobrok, úgy állnak posztjaikon, rezdületlen arccal, fáradhatatlanul. Legyen akár trópusi hőség, jöjjön akár pusztító homokvihar, ezek a szikár, acélos izmokkal és elszánt kitartással rendelkező harcosok megingathatatlanul teljesítik feladatukat. Istan és az istani nép védelmére esküdtek fel, akár háború vagy természeti csapás, akár misztikus erők támadása fenyeget, ezen esküjüket életük feláldozása révén is teljesítik.

A Konzulátus legfelső szintjén található aprócska irodában Arnold főtanácsnok épp az egyik írnokának beszámolóját hallgatta. A főhivatalnok a negyvenes éveinek közepe tájékán járhatott. Beesett arcát rövidke gondosan ápolt fekete bajusz díszítette, az istani szokásoknak megfelelően. Alacsony, vékony testalkata ellenére Arnold főtanácsnok fenyegető jelenség volt, szúrós, már-már sunyinak mondható tekintete nyugtalanságot keltett az emberekben. Hatalmas, díszes faragásokkal ékesített mahagónifa íróasztala mögül, egy trónszékszerű, szintén díszesen faragott karosszékben ülve, baljós érdeklődéssel figyelte az asztal előtt álló beosztottját, aki szemmel láthatóan kényelmetlenül érezte magát a tanácsnok társaságában.

Bővebben…

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 849 követőhöz

%d honlapszerkesztő ezt szereti: