Variance Guild Wars 2 karaktersztori pályázat — Eredményhirdetés
23 versenyző vállalta a megmérettetést, ami az én várakozásaimat felülmúlta. Köszönöm mindenkinek, aki rászánta az idejét! Előre bocsátom: noha én írom ezt az értékelést, az én szavazatom is csak egy volt a 8-ból, tehát a többiek biztosan másképp látták, fogadták az írásaitokat.
Első körben le kell, hogy írjam, az általános színvonal eléggé siralmas volt.
- Cím? - Ember, ne mondd már, hogy nem bírsz egy címet adni az írásodnak. Teljesen megfelel az, hogy “Mitto Ménki története”, de legalább ennyit írj oda. Hogy vegyük komolyan enélkül?
- Helyesírás: A rengeteg hibából is kiemelkedik, hogy sok szerző láthatóan esküdt ellensége a vesszőknek és egyéb tagoló írásjeleknek, pedig azok nélkül egybefolyik a szöveg. Jelen korunkban semmibe nem telik használni az MS Word, OpenOffice Writer, vagy akár egy böngésző beépített helyesírás-ellenőrzőjét.
- Drizzt Do’Urden effektus: Önmagában nem gáz, ha valaki egy jó véres csatajelenetre vagy ilyesmire építi fel a sztoriját. De akkor tessék nívósan csinálni! Nem izgalmat, hanem ásítást eredményez, ha a főhős nyolcadjára is egy “bámulatos hárítás utáni duplaszaltóval a háta mögé szökkenve felhasította az ogre csuklóján az ütőeret, ahonnan sugárban ömlött az életleve.” Tessék tanulni a mestertől, aki hihető akcióhőst tudott faragni egy diliházban tartott, zaklatott életű anyából: http://www.youtube.com/watch?v=7QXDPzx71jQ A feszültség pont abból fakad, hogy Sarah Connor nem egy csudálatos tápállat, hanem egy nagyon is sebezhető ember, nő!
- Motiváció: “Hát, és akkor elment világgá, mer’ mér’ ne.” Több ilyen “befejezés” is volt, ami képtelen volt elhitetni velem, hogy a történet főhőse egy lélegző, értelmes lény, és nem csak egy robot, akit a szerző jelenetről jelenetre rángat.
Kellemes meglepetés volt, hogy ketten lírai formával kísérleteztek. Royal Predator a hősköltemények nemes hagyományait próbálta folytatni, amiben az a pláne, hogy ezek szolgáltak Tolkien Gyűrűk Urája, és így az egész fantasy-RPG mánia alapjául. Az más lapra tartozik, hogy a kivitelezés csapnivaló volt… Arany János balladáit, uram bocsá’ északi sagákat vagy a Kalevalát többet kell forgatni, ha valaki ilyesmire vetemedik.
Az egyik jó választás egy ekkora történethez, ha a végén valami csattanó várja az olvasót. Tessék tanulni Örkénytől, elővenni az Egyperces novellákat! Nagyon kevesen építették fel így a sztorijukat, a kedvencem közülük Pataki Péter Vinxe. Az ő asura harcos sztorijának végefelé hangosan felröhögtem, pedig egy olyan tárgyat használt fel, amit egy az egyben szerepel a GW2 karaktergeneráló asura választásaiban.
Most, hogy már mindenkinek tele van a hócipője az okoskodásaimmal, jöjjön, aminek jönnie kell. A Variance Guild Wars 2 karaktersztori pályázat nyertese:
Michael ShuleyvA: Isabell Graywer
- Talán a legnagyobb erőssége, hogy többféle szempontból megismerhetjük a főhőst. Nem csak harcolgat meg borong magában, hanem tanul, fegyvert készít, lázad az apja ellen, és barátkozik az ellenséggel.
- Sokféle érzékszervünk van, és sokat dob egy ilyen jellegű szövegen, ha többféle érzékre tud hatni. Az Isabell Grayverben fontos “szereplők” a színek, szagok, hangok, zajok, izzadság, fényviszonyok.
- Nyelvezet, fogalmazás igényes. A kezdők fantasy történeteire jellemző, hogy túl vannak írva, a jelzők halmozódnak, de a dráma nem tud valódi lenni. Ez a történet is egy kicsit túlírt, de elviselhető.
- A főhős motivációja teljesen rendben van. Egy szeretett testvérért veszélyeket, áldozatokat vállalni, ezt sokan át tudjuk élni, hiába nem egy kardozós környezetben éljük a mindennapjainkat.
- Noha eléggé kiszámítható a cselekmény, mégis érdekes fejlemény, ami a fogollyal történik.
- Jól használta fel a rendelkezésre álló szókeretet. Most ellenőriztem, és a szövegtörzs éppen 1500 szavas. Pont annyi szereplő és bonyodalom van benne, amennyit egy ekkora történet elbír.
- Negatívumként megjegyezném, hogy a “másik fontos szereplő” ábrázolása számomra gyengécske volt.
A nyeremény, a Guild Wars 2 naptár átadásáról majd a blog gazdája, Fűbenalvó gondoskodik. A gratuláció viszont a teljes szerkesztőség, plusz a pályázatra “kölcsönvett” három jómadár (Gandarel, nedvedicious, Bubi) nevében megy!
A novellák letölthetőek a következő linkről: Pályaművek
Később megoldjuk, hogy a blogon is elérhetőek legyenek. A nagy sietségben, erre az ideiglenes megoldásra jutottunk.
Update: A második helyezettnek ígértünk egy Nightfall-os posztert, de azt meg elfelejtettük kiírni, hogy ki lett a második. No. Dobpergés! A második helyezett: Oscar Urlacher a más, F. Gergely tollából, vagy mi, billentyűzetéből. Gratulálunk!
Sajnos időhiány miatt csak 3-4 művet volt szerencsém ezidáig elolvasni, de eme hiányosságot pótolni fogom idővel. Így értelemszerűen rangsort még nem tudok felállítani, de amiket elolvastam ahhoz szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Lesz benne kritika is, de ezt a kritikát a segítő szándék vezérli.
Izabell történetét olvastam legelőször. Nekem is tetszett, de több dicséretet nem akarok írni róla, mert az visszatetsző lenne Suli kommentje miatt. Amúgy a mű helyezése mindent elárul.
Kritika: Amúgy a “lovasok” nekem is feltűnt. :D Nem tartom nagy hibának, de arra elég volt, hogy egy pillanatra kizökkentsen gw. világából.
Oscar a charr története. Jó történet, és jó hangulat. Viszont ami mindjárt az elején feltűnt az a vesszők alkalmazásának teljes mellőzése:) Legalábbis az elején nagyon zavaró volt. Ha valaki azzal jön, hogy a helyesírás nem fontos, annak azt kellene mondanom, hogy az írónak a helyesírás olyan, mint jogásznak a jog. _ Megjegyzem, hogy az én helyesírásom is pocsék_.
Nullus sylvari históriája. Valahol olvastam a kommentek között, hogy Nullust sem pozitív, sem negatív kritika nem érte, én most pótolom.
Nekem nagyon bejött a történeted hangulata. Kifejezetten jó volt olvasni a párbeszédjeidet. Ami néha kizökkentett viszont, az, hogy helyenként – szerintem nem oda illő szavakat használtál – olyanokat, amit egy sylvari nem használna. Viszont pozitívum még a szövegbe csempészett humorod.
Cipo: Cipót meg kell rójam. – Szerintem ez a kritika hasznodra fog válni. Látszik, hogy imádsz történeteket elmesélni, és ez nagy pozitívuma a művednek is.
Viszont, ahhoz, hogy fejlődj, tanulnod kell. Az első dolgod legyen, hogy utánanézz bizonyos helyesírási és írási technikáknak!
1. Központozás
Ez a karakterek beszélgetéseit takarja.
pl.: – Ez egy piros alma. – mondta a norn.
Helyesen: – Ez egy piros alma – mondta a norn.
Helytelen, mert az alma után nem teszünk pontot.
De így már helyes:
- Ez egy piros alma? – kérdezte a norn. vagy
- Ez egy piros alma! – kiáltott dühösen a norn.
2. Szóismétlés
Rendkívül zavaró, ha szinte minden mondatodban ugyanazokat a szavakat szerepelteted. Mire gondolok?:
A norn elővette a kését, mikor meglátta a közeledő jotunt. A jotun üvöltve közeledett felé. Mikor a közelébe ért a jotun, a norn felé bökött.
Próbálj meg választékosabban fogalmazni. Pl.
A norn elővette a kését, mikor meglátta a közeledő jotunt. A szörnyeteg üvöltve közeledett felé. Mikor mellé ért az óriás, a harcos felé bökött.
3. Oda nem illő kifejezések:
“Rekkenő hidegben” – a “rekkenő” a hőség jelzője, kizökkent olvasás közben.
Első olvasat után ezek ragadtak meg. És még egyszer hangsúlyozom, azért fogalmaztam meg eme kritikákat, hogy segítsek jobbá válni. Ha gondolod, küldhetek olyan weboldal linket, ahol szó esik ilyenekről. És nézd meg a vasfogú sárkány első epizódját és látod, hogy pont ugyanezen jellegű hibáktól hemzseg.
Egyelőre ennyit sikerült elolvasnom. Alapvetően nem akartam a műveket elemezni, de ha suli már egyszer elkezdte…..:D
Köszönöm, hogy ilyen aprólékosan foglalkoztál a történettel, az ilyen jellegű kritikát szeretem, tanulok belőle, és megpróbálok fejlődni. A linket és egyéb tanácsokat pedig szívesen fogadom, mert van még sok-sok történetem, amit el akarok mesélni. :)
Hallod Zeusz, te tanultad valahol az írást, vagy ilyen önszorgalomból néztél utána dolgoknak?
Az egész úgy kezdődött…hogy tök szarul fogalmazok, és tök szar a helyesírásom és nem jutnak eszembe a szavak. De aztán egyszer egy gyenge pillanatomban elhatároztam, hogy írok egy novellát gw-s témában.
És néhány embernek tetszett. Ha már így van, nagy büszkén kerestem egy írással foglalkozó oldalt, hogy akkor itt van, lehet publikálni:D
Mikor harmadszorra dobták vissza a helyesírás miatt, negyedszerre közölték, hogy amúgy a történet sem valami fényes úgyhogy nem ment át a szűrőn, ki sem teszik.
Na ezután kezdtem utánanézni a dolgoknak…
Fejlődni, talán egy kicsit fejlődtem, de fenntartom magamnak a jogot, hogy rossz írónak nevezzem magam.
Sokkal-de sokkal több időt kéne szánnom rá, hogy fejlődjek és még akkor se lenne biztos.
Sok írás, sok olvasás kell a fejlődéshez…. és rengeteg szabadidő.
Az egész vér, veríték és kínlódás………és sok sok kudarc és elmélkedés arról minek is szenvedek, úgyse lesz belőle semmi…. de aztán folytatja az ember.
Hallod! Szinte könnyekig hatódtam, de komolyan! :D
Mi rokon lelkek vagyunk! Tudom senkit se érdekel, meg fárasztó, de leírom:
Ugyanígy voltam a gitározással! MINDENT netről tanultam, rengeteget gyakoroltam, napi 5-6 órát. Szüleim, öcsém azt mondták, hogy egész jó vagyok, kéne zenekar. Be is csapódtam egy alter bandába. Első próbán az állam le esett, hogy ezek miket tudnak. Sehol se voltam hozzájuk képest. Azt mondták nem baj, jó lesz, majd fejlődsz, de én egyszerűen nem tudtam ezt elfogadni és úgy döntöttem visszamegyek gyakorolni. Még több gyakorlás, rengeteg szenvedés. Közben az együttes feloszlott, mert nem tudtak egyről a kettőre jutni, megunták a klubbos fellépéseket. Közben elértem egy szintet: aki meghallgatta, hogy játszok azt mondta OMG ez dúúrva! De közbejött még több meló, család, gyerekek és semmi időm nem maradt a hobbimra. Most ott tartok, hogy heti 3-4 órát gyakorlok csak, hogy szinten tartsam magam és mindig elgondolkozok rajta, hogy mi a fenének csinálom egyáltalán. Csodára várok vagy mi?
Sajnos kíváncsi természet vagyok, ezért most jó alkalom volt ez, hogy kipróbáljam az írást és nagyon meg is tetszett. De egyből arra gondoltam, hogy minek megint belekezdeni valamibe, aminek semmi értelme. De ahogy mondtad az ember elkezdi, vagy folytatja, talán azért, mert úgy gondolja, hogy ha csak EGY valaki is meghallgatja a zenéd, vagy elolvassa a műved és tetszik neki, már megérte a szenvedést!
Zeusz, te elég komolyan veszed ezt a dolgot… az meg nem jó. Amúgy hová küldted az anyagot?
Ez egy komoly dolog :D
Amúgy nyilván nem ezen múlik az élet, csak a véleményemet fejtettem ki, de megküzdeni azért nem fogunk, ígérem.
Mellesleg most fonalat vesztettem: milyen anyagot küldtem hova?
Írtad, hogy helyesírás miatt háromszor, majd a sztori miatt negyedszer is visszadobták a beküldött írásodat. Hova küldted be?
Amúgy hobbi szinten én is gitározom. Akusztikussal kezdtem még három éve. :) Megyeget, de tudjátok: határ a csillagos ég…
Köszönöm a kritikát! Örülök, hogy bejött a művem hangulata.
Volt egy rakás karakter ötletem, de végül egy olyat írtam, amiben biztos voltam, hogy kilóg majd a sorból, és a “komoly” művek mellett üde színfolt lehet azoknak, akik nem veszik véresen komolyan egy “hős” megszületését.
Nem sokon múlt, hogy elmenjek Konyak a barbárba. :)
“Az csak egy nagy, kérges, ágas-bogas, hallucinogén anyagokkal teli növény! Meg kéne tekerni aztán odaadni Zhaitan-nak, hogy szívja el! Biztos nem lenne többé zabos, mi meg csírázhatnánk kedvünkre, ahol jól esik!”
Az ilyen és ehhez hasonló kijelentések nem a mű, hanem a karakter komolytalanságát, szélsőségességét voltak hívatottak tükrözni. Voltak finomabb poénok is a tarsolyomban, de a korlátozott hosszúság miatt választanom kellett, és a durvábbak bent maradtak. :)
Ha lesz rá még alkalom, valami komolyabbat is összerittyentek.
Régen a Thrillion Kincsei volt a második otthonom, és azóta nem nagyon írogattam.
Csak újra meg kéne komolyodnom egy kis My Dying Bride társaságában, hogy úgy írjak, mint akkor: XD
Kifejezéstelen tekintet siklik a műremekre, mely álmélkodást hivatott kiváltani a szemlélőből, elültetve benne valami szokatlanul kellemes érzést, mely többnyire a múlthoz köthető, de sok esetben a vágyálmok jövőjében leledzik, ott ahol a lehetetlen félelem nélkül szövődik bele a valóságba. Ennek az érzésnek azonban nem lehet tavasza egy olyan szívben, amelyben végeláthatatlanul tobzódnak a halott érzelmek, és az idegen gondolatfoszlányok felszínes csengésétől gyűlöletessé válnak a maszkok mögött gyáván megbúvó érzelemhalmazok. A fantom mégsem veszi le szemét a szirén alakjáról, a kő életre kel megbomlott elméjében, és vágyakozva hívja magához a száműzöttek mecénását. Hófehér ujjak simulnak a szirén arcához egy szempillantásnyi ideig, aztán a szobor újra élettelenné válik, Haldran Harekon immár gondolatainak örvényébe temetkezve hagyja el az Azúr szintet.
~ Újra az élők között, múló dicsőségben, gyötrő egyszerűségben…~
Kedves Nullus, ez az idézet olyan magas szint, amin én már szédülök:D
Nem elemeztem egyiket sem, csupán elmondtam róluk a véleményem. A történethez szóltam hozzá, nem pedig a szöveghez! Annak fényében, hogy a sztorin volt a hangsúly, nem igazán lenne jó dolog, ha most hibákat kezdenénk el kiemelni. Azzal különben is másik oldalak foglalkoznak. :)
Lehet igazad van. Viszont sok ember most csalódott lehet, hogy nem az ő műve lett kiemelve. Szerintem mindenkit érdekel, hogy mi lehet ennek az oka. Saját példámból kiindulva, sokkal rosszabb, ha semmilyen vélemény nem érkezik, mintha kritika ér. Azért terveztem, hogy végigmegyek a műveken, mert annak mindenki örül, ha véleményezik a művét, még akkor is ha esetleg negatívum is elhangzik. Annak meg nincs értelme, hogy mindenkit végigdicsérünk, hogy milyen jót írtál – ha esetleg nem is igaz. És ez vonatkozik rám is :d A célom egyébként nem a hibák kiemelése és szőrszálhasogatás lenne, hanem annak megfogalmazása, hogy mit tetszett és mi nem. A kritikát azért írom, hogy mik voltak, amik engem esetleg kizökkentettek. Lehet másnak más a véleménye, ez teljesen szubjektív.
Biztos vagyok benne, hogy akik ide írtak, kíváncsiak a többiek véleményére és azt sem bánják, ha írástechnikáról is szó esik.
Ez a novella pályázat ezen az oldalon történt, így szerintem ez az oldal is foglalkozhat ilyen kérdésekkel.
Azért tartottam idevalónak Cipo esetében is, mert én láttam a weboldalát, és láttam, hogy mennyire szereti az írást. – ha rákattintasz a nevére kidobja a weboldalt -. Szerintem hasznára válhat – nyilván tőle függ – ha tanácsot kap. Bár azt megjegyzem, hogy ezek nem profi tanácsok, mert én szigorúan amatőr alapkezdő vagyok az írás terén – de már szembesültem ezekkel a dolgokkal.
Azért kezdtem el írogatni annak idején, mert a guild wars területén teljesen hiányzott a fantasy irodalom. Se novellák, se regények nem voltak. Ha már ez az oldal teret adott neki, akkor jó lenne, ha minél többen, és minél jobb minőségben írnának guild wars műveket.
Ehhez meg kell a kritika, mert mindenki attól fejlődik, nem attól, hogy de jó voltál.
A story csak egy eleme a történetnek, viszont még nagyon sok minden kell ahhoz, hogy jó legyen a mű. De biztos vagyok benne, hogy ezt te is így látod.
Ennek ellenére, én nem akarok megbántani senkit sem – nem is volt célom – úgyhogy mellőzöm a negatív kritikákat eme oldalon.:D De ha valakit érdekel akkor nagyon szívesen kifejtem a véleményemet privátban.
A kritikai részében van igazság, tényleg jó, ha valaki foglalkozik a művekkel kicsit behatóbban is. Ad némi tanácsot, megossza a tapasztalatait, mindezt pedig azért, hogy az írópalánta jobb lehessen a következő írásánál. Csak én úgy gondolom, hogy nem mindenki hobbiíró, és nem mindenki veszi szívesen. Tudod, sokaknak ezért törik derékba a karrierjük! :D De persze, csináld csak. Mondjuk a legjobb akkor lenne, ha mindegyik írás kapna egy külön lapot, hozzászólási lehetőséggel az alján, és nem alakulna ki káosz. :)
Annak meg valóban semmi értelme, hogy mindenkit dicsérjünk. Ez vajon honnan jöhetett? :) Három művet emeltem ki, meg megemlítettem néhány arcot. Jó, nem írtam negatívumot, mert a történeteket értékeltem. Különben távol álljon tőlem az a fajta magasztalás, amiért nem dolgozott meg valaki!
A sztori csak eleme a műnek, meg tulajdonképpen az egésze. Erre mindig azt szoktam mondani, hogy rendelkezhet valami hibátlan írástechnikával, és lehet annak stilisztikailag tökéletes váza, ha az, amit mindebből felépít az író, érdektelen/tartalmatlan. Ha nincs sztori, amivel lekösd az olvasó figyelmét, nem fogják elolvasni. Ezzel pedig szerintem te is egyetérthetsz. Az meg, aki szereti a nyakatekert, hosszú bekezdéseken át tartó, költői hasonlatokkal telepakolt, és végeredményében egy egyszerű pillanatot megjelentő írásokat, az… az. :)
Akkor tehát nagy vonalakban egyet értünk?:D
Mondjuk aggályaim vannak (és voltak is) az efféle véleménynyilvánítással, mármint amit elkezdtem.
1. Én is pályáztam, tehát nem lenne ildomos mások művét kritizálnom.
2. Nem is vagyok felhatalmazva erre, hisz nem én vagyok a zsűri.
3. Ha valaki nem jól viseli a kritikát az konfliktusokhoz vezethet.
A másik oldal viszont – mint azt már kifejtettem – az a háttérben meglapuló igény arra, hogy foglalkozzanak a művekkel. Akik itt időt és energiát fektettek – nem keveset – ebbe a projektbe:) örülnek ha visszajelzést kapnak.
Na most ez a kettő oldal viaskodik itt egymással, mint jing és jang :D
De majd az élet eldönti mi lesz.
“Off: lehet lenyúlok egy motívumot az “Isabellből” a következő novimhoz:))) – ha megengeded persze:D
Azt mondják – nálam sokkal okosabbak -, hogy a valótlan és alaptalan dicsérgetés oda vezet, hogy az emberben egy hamis kép alakul ki önmagáról. Súgják: “nagyon jó vagy, ezzel még világsztár is lehetsz.” Aztán jelentkezel a csillag születik-be meg a megasztár-ba és külön műsort csinálnak a “szerencsétlenekből” Tudod, amikor Marika néni áriázik és felháborodik amikor 2 sec múlva úgy vágják ki, hogy lába se éri a pódiumot.
De a lényeg az, hogy fejlődni akkor kezdesz, ha rájössz, hogy szar vagy és jobbat akarsz.
Lehet, hogy sose leszel profi író vagy profi gitáros, de a lényeg nem ezen van, hanem azon, hogy csinálod, fejlődsz, szenvedsz, sírsz, abbahagyod…de aztán mégsem és egyszer csak csinálsz valami jót.
De addig is amíg eljutsz ide egyet tudok ígérni: sok keservet és szenvedést:D
Megjegyzés: “Persze ez nem vonatkozik a zsenikre, mert azért olyanok is vannak, akiknek már az elejétől fogva ZSÍRjól mennek a dolgok :D
http://www.karcolat.hu/
Mindent értek… …
Én ‘elektronyos szólózok, de tudok Basserozni, meg akusztikus klasszikus is megyeget. (3 gityóm van:D)
Amúgy 8 év alatt eljutottam egy szintre. Most már nem szenvedek, minden happy. Már csak az hiányzik amit Zeusz írt: “egyszer csak csinálsz valami jót.”
:D
Na az még nekem is hátra van:D
Csak nem karcos vagy? :D
Nem.
necrofeel: miért nem írsz dalokat? Nyolc év tapasztalattal még egyszerűbb. Én néhány solot írtam eddig.
Ajánlom figyelmetekbe Az öregember c. novellát a karcolat.hu-n. Még tavaly nyáron olvastam ezt zeusztól, de engem nagyon megfogott.
Fú van egy albumra való :D
Csak fel kéne őket venni. Nemrég vettem egy durvajó felvevőt (Boss Micro BR), de most meg a pickupokkal van valami. Rohadtul zúgnak, le kéne cserélni, mert nem akarok ennyire silány minőséget rögzíteni. Meg igazából dalszövegeket kéne írni, ahhoz meg nem nagyon értek.
Közületek valaki? :D
Eléggé off már, de én épp most szereltetek EMG 81/85 -öt az LTD-be. Bízom benne az már nem szól sz@rul. :)
Akkor én nagy bajban vagyok, mert gitározok is, meg írogatok is :)
Akkor én meg holnap veszek egy gitárt, vagy hogy gw hangulatban maradjunk kürtöt ;)
Még mindig várom ám a linket, amit javasoltál, hogy tanuljak belőle :)
http://karcolat.hu/gyik
De hisz te jártál a karcolaton, akkor nem értem:)
Sokat lehet belőle tanulni, persze nekem a mai napig nem sikerült megtanulnom.
De csak az első 5-10 év a nehéz utána menni fog nekem is:D
Annyit nem jártam, hogy tüzetesen átolvassam, de asszem mostantól rendszeresen látogatom :)
Ha viszont úgy döntesz, hogy regisztrálsz: készülj fel! Az ottani fejesek profik és kíméletlenek.
Én is hozzászólok ehhez a részhez :D Már kilenc éve foglalkozok írással, hosszú ideig csak fanficeket írtam, az elmúlt négy évben kezdtem el a saját világomat, karaktereimet, helyszíneimet felépíteni (jelenleg is egy ilyen novellán dolgozok).
Én nem hiszem azt – bár lehet ez csak az én véleményem-, hogy bármilyen tevékenység mesterszintű űzéséhez kín, szenvedés és könnyek kellenének. Én minden másodpercét élvezem az írásnak, ahogy látom magam előtt megelevenedni a lapokat, látom a szereplők arcát, hallom a hangjukat és a gondolataikat. Minden egyes percet élveztem az elmúlt kilenc évben és továbbra is minden pillanatát élvezni fogom, mert én ezt szeretem. Ha az ember nem szeret valamit, akkor érzi csak szenvedésnek, akkor fogja csak kínok közepette végezni, ha nem szereti és muszáj.
Persze az is előfordulhat, hogy valaki nagyon szeretne ezzel foglalkozni, de ezzel szemben nagyon nehezen válik ebben profivá. Még most is emlékszem az első regényeimre és novelláimra, bár nem mindegyiknél emlékszem arra, hogy miről szólt, de egy-egy jelenet még most is az arcom előtt lebeg.
Emlékszem arra is, amikor nyolcadikban megírtam az első olyan novellát, ami nem fanfiction volt. Ez egy mese volt és egy Alfréd nevű, albínó nyúlról szólt, aki az erdőben élt és magánnyomozó volt. Egy másik regényemet is beküldtem, amit talán még ötödik-hatodik táján írhattam és akkor, két évvel később visszaolvasva pocsék volt. Pocsék volt a megfogalmazás, pocsék volt a leírás, igazából az egész több tucat oldal “sz@r” volt, kivéve a történetet, mert azt a mai napig nagyon szeretem és tökéletesen passzolt abba a világba.
A fanficcel nem nyertem, azonban a mesével igen, harmadik helyezett lettem.
Ezzel az egésszel azt akarom mondani, hogy, ha űzöl egy hobbit, és akár komolyan gondolod, akár csak pillanatnyi kikapcsolódásként, azt nem szabad szenvedésnek érezni. Különben az nem hobbi. Az kényszer.
A másik, amit mondani akarok, hogy igen is dolgoznod kell, ahhoz, hogy jobb legyél és sikeres. Arra emlékszem, hogy az első történeteim nagyon gyerekesek és egyszerűek voltak, persze ez azért, mert 7 évesen az ember elég kevés szót ismer. És idővel, ahogy egyre érettebb lettem, egyre többet tudtam a világból, egyre jobban is írtam: megnőtt a szókincsem, megváltozott a stílusom és az egész gondolatvilágom. Ahhoz, hogy fejlődj, két dolgot kell tenned: írnod, és olvasnod.
Na még annyit, így elkalandozásképp, hogy tizedik táján találkoztam egy írónővel, aki azóta is a “mentorom”, segít az írásban. Na persze nem úgy, hogy megmondja ezt így írd, ezt úgy írd, ott pedig ezt. Itt most leszögezem, ha valaki azt mondja, hogy ezt ÉN nem így írnám, az nem segít. Nem az fog segíteni az írásban, aki megmondja, mi legyen ott, hanem az, aki elmondja hogyan legyen ott. Aki azt mondja, hogy “Itt a megfogalmazás zavaros. Értem mit akarsz kifejezni, de nem érthető teljesen”. Mellesleg, akik azt mondják hogy így nem jó, úgy nem jó, azok általában művészlelkek és csak féltékenyek :D Művész és művészlelkületű között van különbség.
Szóval, ez az írónő azt mondta nekem egyszer, hogy jól írok, de a stílusom olyan, mintha mindenhonnan vettem volna egy kicsit. Akkor tudtam, hogy a stílusomra, a megfogalmazásra kell gyúrnom. Most már érzem, hogy megváltozott, egyszerűsödött, lényegre törőbb és szebb. Na persze nem azt mondom, hogy én már a végén járok, mert már sokszor mondtam ezt, és rájöttem, ennek az útnak sosincs vége. Mindig van hova fejlődni, mindig van mit tanulni és mindig van mit tenni.
Őszintén, ez már az utolsó bekezdésem, nyugi :D Én azt mondom mindenkinek, aki nem csak írásra, hanem költészetre, szobrászatra, vagy a művészet bármely ágára adja a fejét és komolyan gondolja. Rakd össze azt, amid van. Olvassz össze mindent egy nagy olvasztó tégelyben és megkapod az ADDIGI legjobbat, amit ki tudsz hozni magadból. És ez fejleszthető. Legnagyobb részben, csak az időt adhatod hozzá a tudásodhoz. Mert csak idővel fog kiforrni tudásod legjava.
kudarc –> szenvedés –> el kedvtelenedés –> szenvedés
A kezdeti lelkesedés mindig nagy, aztán a kudarcoktól elmegy a kedved még a gyakorlástól is. Ha mégis nekilátsz akkor az kínszenvedés. De idővel ezt elfogadod és akkor tényleg minden perc örömmel tölt el, amikor a hobbiddal foglalkozhatsz, csak ehhez fel kell nőni. Amúgy mindenben egyetértek! :)
Elküldtem az email címet amit kértél.
A “kínt, keservet, szenvedést” pedig tedd idézőjelbe.
Csak azt akartam érzékeltetni, hogy általában nem úgy megy, hogy írsz valamit és az nagyon, nagyon de nagyon ZSÍR lesz. (Nem tudom, ez a ZSÍR-ozás honnan jöhet? :D)
Hanem, hogy sok-sok munkával, szorgalommal, tanulással, olvasással lehet csak fejlődni. Teljesen igazad van, hogy ez nem egyenlő a kínnal, keservvel, szenvedéssel, mert ha az lenne és az ember utálna írni, akkor nem “szenvedne” ennyit vele.
Tedd hát idézőjelbe ezeket a jelzőket és akkor már ugyanarra gondolunk.
(Elismerem nem volt túl ZSÍR a megfogalmazásom:D)
de ezeken kívül egy valamiben egyetértünk. ZSÍRak vagyunk :D
irtam neked e-mailt, majd olvasd el.
Látom elkanyarodtunk már a művektől, szóval az amatőr író témába én is beszállnék, bár nem írok: Sem amatőr, sem profi módon. Publicisztikai műfajokkal való homokozást leszámítva tehát pártatlan vagyok. Na de lényeg a lényeg, óvatosan kell bánni a dologgal, mert az ember általában egy szűk körben kér véleményt, akik lehet hogy nem is annyira elfogultak: De saját magadhoz mérik a teljesítményt.
Ezért is látom úgy, hogy egy hatalmas lyuk tátong ezen a téren sokakban: A legtöbben ugyanis nem azért kezdenek el írni mert élvezik, hanem mert felbátorodnak, és szeretnének valami elismerést, visszajelzést kapni alkotásaikkról.Elenyésző azok száma akik szórakoztatni akarnak másokat. Persze ez is benne van a dologban, de általában ott egy távlati, elérhetetlen cél, ami azt takarja hogy Magyarországon, magyar íróként érvényesüljenek. Kicsit messzire mentem, úgyhogy visszarántom magamat a lényeghez: Írjatok ha szerettek, de ne mondjétok magatokra hogy jók vagytok. Sajnos az élet nem fair, és az hogy valamivel sokat folglakozunk nem jelenti azt, hogy meg is térül a belefektetett energia. Attól hogy valaki nagyon sokat küzdött még nem jelenti azt hogy elismert író lesz, de még azt se hogy egyáltalán ,,író”. De reális célokat elérhet, például önfejlesztést, ne adj isten egy stabil olvasótábort internetes berkekben. Sokan a kiadásra hajtanak, holott ez még semmit nem jelent. Elég végignézni a toplistákat, és látható hogy ponyvaregényekkel van tömve, amivel semmi gond sincsen. Viszont a neten bőven van hely, az emberek nyitottak az újdonságokra, és ha elvetitek a ,,drágaságom” mentalitást akkor rengeteg pozitív kritikát kaphattok ami tovább lendít benneteket.
Negatív kritikák: Na ez érdekes. Van egy mondva csinált profizmus elmélet, ami szerint akkor tudsz csak jót alkotni ha darabokra szednek. Ezzel csak az a baj, hogy azzal, hogy valaki felhúzott orral piszkálja a műved, még nem segített semmit. A fentebb említett oldal számomra túl elitista, olyan írásokat kedvelnek ott amelyek tökéletes vázzal, stilisztikával rendelkeznek, de általában megfoghatatlanul kortársak, vagy üresek.Lehet, hogy lepipálja őket egy 8. osztályos gyerekn akinek van fantáziája, és korrektori segítséggel előbb adja ki a művét mint a sok lektor. Erős példa, de remélem érthető.
Summa (Rata Sum)márum: Írjatok ha élvezitek, és igyekezzetek megtalálni a célközönségeteket. Ne anyagi javakat, ismertséget várjatok a könyvetektől mert az szinte biztos, hogy nem fog összejönni. De rengeteg értékes és érdekes emberrel találkozhattok ha megtartjátok ezt a hobbit, és idővel az életetek szerves részévé is válhat. Álmodjatok ésszel :D
ja igen, a profivá válás még kimaradt.
Vegyünk egy konkrét példát: Stephen King. Stephen King nem volt mindig ismert, az első öt-hat próbálkozása sikertelen volt, ezeket még álnéven írta, Richard Bachmanként. Mellesleg a Sorvadj el! nagyon jó regény.
Tehát, nem leszel azonnal híres, nem leszel azonnal populáris, nem lesz irántad akkora a kereslet, hogy ugranak utánad az ügynökök és kiadók. Stephen Kingnek, hát meg nem mondom pontosan hány év, de 5-7 biztos kellett, mire elismert lett. A Carrie volt az első műve, ami átütő siker volt és ezt már a saját neve alatt adta ki.
A negatív kritikákkal kapcsolatban megfogalmazott kritikád is csak vélemény. Nem feltétlenül igaz, ahogy annak az ellenkezője sem. Azt meg az élet dönti el, hogy az az iskola amiben tanulsz jó-e, vagy nem. Azt mindenki maga döntheti el melyikbe iratkozik, és jó-e neki vagy el tudja e fogadni az ottani elvárásokat.
A feljebb lévőkkel egyet lehet érteni.
A könyvkiadásról és a profivá válásról még annyit szeretnék mondani, hogy:
Kicsiny hazánkban, ha ki akarod adni a könyved, inkább húzd le magad a wc-n, mert az sikeresebb. Három lehetőséged van, ebből kettő a kiadókhoz kapcsolódik. Vagy azt mondják, hogy kapsz X összeget EGYSZERRE és boldogan élj, míg meg nem halsz. Vagy azt mondják, hogy kapsz Y fillért KÖNYVENKÉNT. Egyik sem túl jó, nem tudhatod melyik a kifizetődőbb. Nem tudhatod, hogy azzal jársz jobban, hogy felajánlj a kiadó 150e Ft-ot, vagy sikeres lesz a műved, kiadnak belőle százezreket itthon. Nem tudhatod.
A harmadik lehetőség az, hogy TE MAGAD adod ki a műved. Elsőre ez tűnik a legbiztosabbnak. Igaz, rengeteg pénzt kell kiadni, de ha 10 példányszám fölött nyomtattatod ki, a könyved kap ISBN számot, bekerülsz az országos könyvtárba és hivatalosan is írónak titulálnak.
Egyébként, az író nem attól író, mert sikeresek a művei. Az író attól író, hogy ír. Persze, nem leszek mindjárt író, mert most leírtam ide tizenhét sort. Attól leszek író, hogy ténylegesen novellát, regényt, verset, vagy bármiféle más, nyomdai úton megjelenő, szöveges művet írsz. Bár a mai világban, már a netes változattól kezdve is író vagy. Persze nem fog mindenki írónak szólítani, de attól még az vagy.
Ehh, ezeket most jól szét szedtem :D A könyvkiadásról… kezdődő van előbb és utána jön, amit dzsungel alá írtam :D
Omg ilyen hosszú beszélgetés és benne sem vagyok.. mi történik velem O.o
kiöregedtél a szakmából.
Ígértél valami kommenteket, de mivel nem jönnek, így jobb híján magunkat szórakoztassuk:D
oh, minden tiszta.. folytassátok :D
Remélem Tybrrorh a Charr elementalistáról is születik vélemény:) Zeuszét külön várnám. Előre is köszönöm!
Pozitívumként azt mondanám, hogy választékosan fogalmazol, és odafigyelsz a helyesírásra is – bár az enyém szar, úgyhogy ezt ne vedd készpénznek -.
Amit én hiányolok a művedből, az főként a párbeszéd. A párbeszéd egy fontos eszköz, hogy bemutasd a karakteredet, és ha nem használod, egy komoly fegyvert dobsz el magadtól.
A hosszú leírások vagy elbeszélések – nem tudom mi az irodalmi fogalma a novelládnak – egy idő után összefolynak, unalmassá válnak. A párbeszédek arra is jók például, hogy megbontsák ezt az egyhangúságot, és pihentessék az olvasót.
Persze lehet izgalmas egy ilyen hosszú leírás vagy elbeszélés is, de ahhoz meg lehet, hogy több cselekmény kellene.
De van még egy két ilyen dolog, mint például a hasonlatok és metafórák, de persze nem túlzásba víve.
A sztori szempontjából pedig, szerintem jobban kidolgozhattad volna, hogy miért utálják a charr harcosok a sámánok rendjét. Mondjuk szerintem egy múltra történő utalás belefért volna. Mert aki olvasott róla, az tudja, hogy ennek történelmi okai vannak, de lehet, hogy aki nem járatos gw. történelemben az csak néz, és nem érti. És akkor hiányérzete van, mert nem logikus, kerek a sztori. Itt nagyon kidomborítod, hogy utálják a sámánfattyát, csak azt nem tudjuk meg, hogy miért.
- Ez az én véleményem, lehet másnak más a véleménye a művedről. És ez nem is műelemzés, mert ahhoz nem értek, csak egy vélemény. -
Gyorsba leírom neked mit jegyzeteltem:
A helyzet az hogy a warbandet nem így választják hanem már kiskortól, plusz senkit sem vehetnek ki egyedi tanításra mert azonnal gladium lesz, a nagybátyád pedig nem ismerhetett mert hamar elvették őtis, de amúgy jó lett, és a warband nem egy cserélgethető dolog.
Megcsináltam a folytatását is, az Army of Adoran oldalon, ki lett rakva a novellák közé. Ezt már úgy írtam ahogy akartam írni, de én sokat Magus-oztam, ott meg inkább a rövid, hangulatkeltőbb, motiváció bemutatásokat díjaztuk. Ez befolyásolhatott talán.
http://www.armyofadoran.hu/index.php?option=com_content&view=category&id=36&Itemid=61
itt megnézhető, hosszabb lett kicsivel, mozgalmasabb, és van párbeszéd:) Örülnék ha elolvasnátok valamikor, úgy érzem lehet adni a tanácsaitokra:)
többek olvasták az írásod gw-n belül ( egy kb 150 fős aktív alli ) és a 85% egyenesen leszólta . már aki elolvasta az a 60-70 fő …érdekes minden esetre , gratulálok nagyobb élményed ne legyen az életbe
ne foglalkozz vele Tybrorh, az a lenye h neked tetszik amit irtal es kesz. ilyen eyszeru. a rosszindulatu megjegyzeseket le kell szarni.
Még akár rosszul is eshetne, ha nem eltt volna ez a kis előjáték, a savanyú a szőlő effektussal, és a “kedves” zsíralteregókkal:) Így viszont csak mosolygok rajta. És elhiheted, van egyéb boldogságom, és eredményem is is az életben:) Egyébként ha olvastad amit feljebb írt a két komolyabb tag, abból én nem lehúzást, és a leszólást olvastam ki.
Felszínes vágy, mely mint kínzó, szorító ököl, úgy ránt görcsbe, kegyetlen rabszolgahajcsárként űzve tovább az úton, melynek porát önként tapossa nap mint nap az életbenmaradás szükségének hajszolása. Egy közönséges gyilkos uralta az állatot, feszítette meg izmait, hogy az akadályt, a vagy tíz láb mély árkot, természetes egyszerűséggel kűzdje le, mintha csak a létezés okát firtató kérdésre adna könnyed választ. A róka önnön képességeinek magabiztos ismeretében, az izgalom és vágyakozás nászából létrejött, beszűkült tudattal haladt tovább a nyomok által lefektetett csőben, mintha a legerősebb erő húzná őt téphetetlen kötelével.
Magyarul: az éhes róka átugrott egy gödröt és továbbment.
Ilyen “baromságokat” mindenki meg tud fogalmazni, de az tuti hogy nem olvasnék egy ilyen könyvet, mert marhára fárasztó! :D
ez nem Radnóti?
Nem ezt én találtam ki, de megtisztelő, hogy Radnóti jutott eszedbe róla. :D
csak abból gondoltam, hogy neki is keresztül kellett vonulnia Magyarországon a nácik miatt és abba halt bele.
Az durva ha neked ez jött le! :D
Pedig én tényleg csak egy vadászó rókát írtam le, ami nyomokat követ.
Ékes példája miért nem jó ennyire “túl írni” a dolgokat, pont ezért írtam Zeusznak, hogy lássa, ez nem magas szint, hanem félreérthető, gáz szint. :)
való igaz, csak az első mondatot olvastam el, azt hittem idézel Radnótitól és nem olvastam végig :D
Neked ha nem tetszik valami, egyből leszólod?
Lefogadom nem is érdekelt az a baromság, csak láttad a hosszú mondatokat, meg a nyakatekert fogalmazást, és mivel nem értetted, Zeusz válaszát pedig szó szerint vetted, egyből a helyére kellett tenned a dolgokat.
De mindegy is, mert ahogy láttam neked mindenről megvan a megrendíthetetlen véleményed. Kár is volt ezért a kommentért.
Én ilyen vagyok, mindenről meg van a véleményem, sajnos ezt nem szokásom magamban tartani, legyen ez a legnagyobb bűnöm.
Ahogy én értelmeztem, nagyon egyszerűen: Van ez a Haldran, akinek megtetszik a szirén szobor, ami tök meglepő, mert ő egy romlott lelkű valaki, szinte már testi vágyakat lát, ‘oszt inkább továbbmegy. Az azúr szint, meg valami fölsőbb gondolati, vagy spirituális szint?
Szerintem nem volt kár a kommentért, hisz most meg tudod magyarázni (persze csak ha akarod) mit nem értek és tisztázni tudunk, egy esetleges félre értést.
A szereplő lelke fogalmazódik meg egy röpke pillanatban.
Nem az a lényeg, hogy mi történik a valóságban, hanem az hogy az adott másodpercben mi játszódik le az egyénben.
A leírás stílusa azért ilyen, hogy még jobban fokozza a belső harcot.
Az idézet utolsó előtti mondata, ami a külvilágban történteket írja le, már nem összetett, és egy hasonlat sincs benne. A valóságban Haldran megérintette a szobor arcát és tovább ment, de ami a szereplőben eközben történt az magyarázatot adhat későbbi cselekedeteire, és az olvasó ezzel is többet megtud róla.
Itt például azt, hogy Haldran meglát egy gyönyörű nőt ábrázoló szobrot, amely mindenkit ámulatba ejt, de ő valami miatt már nem tudja csodálni ezt a szépséget.
Az Azúr szint egy klánépület egyik szintjének a neve. Belátom, hogy ezen információ hiánya még elvontabbá teszi a szöveget, de akkor sem érzem úgy, hogy ezzel együtt is túlzás lenne.
Egy egész könyvet én sem olvasnék el, ha végig ilyen stílusban lenne írva, de egy rövid karakterleírást, vagy mint olykor felbukkanó stíluselemet igenis szívesen veszek, ha
találkozok vele.
Nem zavart volna, ha azt írod, hogy neked ez nem jön be, de hogy cakkumpakk minden ehhez hasonló írást leminősítettél, és a gáz szintre emeltél, az nem tetszett.
Az ilyen egyértelmű kijelentésekkel nem szoktam foglalkozni, mert ha valaki az esetlegesség felmerülése nélkül leminősít valamit, az szerintem nem vita alap. Ezért írtam, hogy kár volt a kommentért.
Minden esetre a rókás fricska tetszett volna önmagában.
Na látjátok ezért rossz duma az, hogy elég ha csak magadnak tetszik:) Tudjuk, hogy ez nem így van. Aki szellemi terméket tár a közönség elég, igenis szeretné, ha tetszene a népnek. És igenis alapvetően dicsérni kell azt aki ebben a rohanó, anyagias, bulizós ivós világban tollat, billentyűt ragad. A kritika pedig sose lehet lehúzó, bántó élű,csakis segítő hangnemű. Zömében ilyet láttam itt…