Kezdőlap > Interjúk a GW2-vel kapcsolatban, Lore - történetek a GW világából > Ree Soesbee interjú, 1. rész @ Guild Wars Insider

Ree Soesbee interjú, 1. rész @ Guild Wars Insider

GWI: A fantasy/sci-fi alkotók és írók és többsége meg tudja jelölni azt a konkrét pillanatot, azt a fordulópontot, amikor érdekelni kezdte őket a fantasztikum.  Mi a helyzet veled?

Ree: Kettő van. Amikor kisgyerek voltam, anyukám meghalt 6 éves koromban. Egy nagyon jóindulatú nagynénim adott nekem ajándékba egy vörös dobozt, rajta Dungeons and Dragons felirattal. Ez biztosan érdekelt volna egy kicsit, de az apám, aki egy régivágású déli [southerner] az Appalache-hegységből, azt mondta róla, hogy “ez egy sátánista dolog”. Eldugta. Nos, ettől teljesen rákattantam. Megtaláltam. Újból eldugta, újból megtaláltam, és ez ment két és fél éven keresztül, amikor is vettem egy saját példányt, és onnantól kezdve hiába dugdosta, én mégis tudtam játszani.

A másik, ami részben az ő “hibája”, hogy van két nagy közös szerelmünk, a Star Trek és a Star Wars. Annyira benne voltunk ezekben, hogy felismerőset játszottunk a Star Trek epizódokkal; ki tudja gyorsabban megnevezni. Bejön egy kép, Kirk kapitány áll egy szobában Spock-kal, és mi rögtön rávágjuk, hogy “Trouble with Tribbles!” Szóval nagyon korán rászoktatott a sci-fire, én meg rövidesen belevetettem magamat a szerepjátékokba.

GWI: Említetted, hogy a írói pályán azután indultál el, hogy novellákat és cikkeket kezdtél írni az irodalmi doktorátusod írása közben, melynek témája a mítoszok keletkezése. Milyen novellákat írtál akkoriban?

Ree: Ha diplomázol vagy doktorit írsz, akkor közben muszáj írnod és publikálnod. Mivel én a mítoszok témakörében dolgoztam, sokat olvastam Joseph Campbelltől, arról, hogy hogyan születnek a történetek. Jó alaposan megvizsgálod egy mítosz struktúráját, figyeled, hogyan válik a hős hőssé. Ez juttatott el oda, hogy novellákat kezdjek írni a Legend of the Five Ringshez. Elküldtem nekik egy adagot, amiket egy magánkiadású rajongói magazin, az Imperial Herald  közölt le, olyan 500 példányban. Kiderült, hogy tetszett nekik. Annyira tetszett nekik, hogy felkértek RPG anyagok írására is, végül alkalmaztak.

GWI: A szerzeményeid listáját nézegetve úgy vélem, hogy elég korán kapcsolatba kerültél asztali szerepjátékokkal. Milyenekkel?

Ree: D&D, Cyberpunk és Shadowrun. No meg Paranoia. Minden szilveszterkor Paranoiát játszottunk. Még mindig játszunk Talismant, pedig az csak egy társasjáték. Mindenféle ősrégi játék. Játszottam MechWarriorral, az volt a legelső számítógépes játékaim egyike, csináltam magamnak egy jó kis hősugárzót és jól felrobbantottam magamat vele, ahogy a többi játékos is tette  [MechWarriorban a túlmelegedésről leállhatott a 'Mech, vagy akár fel is robbanhatott a lőszer - E.].

GWI: Tudnál egy kicsit bővebben mesélni arról, hogy hogyan kezdtél a Legend of the Five Ringsen dolgozni?

Ree:  Kiválasztottak, hogy én írjam meg az egyik könyvüket, a Way of the Crane-t. Ezt szabadúszóként írtam meg, miközben a doktorimon dolgoztam. Felajánlották, hogy teljes munkaidőben dolgozhatuk náluk, és írhatok a kártyajátékhoz is, meg RPG könyveket is. Akkoriban én eléggé ki voltam bukva a doktorim miatt. A kurzusokat elvégeztem, írogattam egy terjedelmes disszertációt az Edó-korszak irodalmáról, de nem haladtam vele. Azt gondoltam, ha kapok egy írói állást, amit szeretek csinálni, akkor később még befejezhetem a doktorit, akár a távolból is. Aztán ebből nem lett semmi, szóval a doktorihoz még kellene a disszertáció, és az nem igazán van készen.

GWI: A japán történelem és legendák iránti érdeklődésed a különböző L5R projektekből fakadt?

Ree: Mindig is érdekelt a japán kultúra, mítoszok, ilyesmik. A diplomamunkámat kelta mítoszokból írtam, Gawaine és a Zöld Lovagból. Végigfésültem a sztori összes változatát és fordítását a kezdetektől a különböző írországi bevándorlási hullámokon át. A disszertációmhoz ugyanezt kezdtem el csinálni az Edó-korszak japán mítoszaival. Nagyon tetszett, ahogy a japánok képesek integrálni a sintóizmust és a kultúrájukat egy nagyon modern életvitelbe is. Mítosz a modernségben. Szerintem ez lenyűgöző.

guild wars 2 charr

GWI: Az elkészített RPG anyagaid listája igen tekintélyes, van benne L5R, Vampire the Masquerade, Dragonlance, Deadlands, Warcraft, és egy csomó más D20-as forráskönyv. Mi juttatott el a világépítésig?

Ree:  Az L5R-en végzett munka. Annak egy nagyon részletesen kidolgozott világa van, és az AEG szerette volna, ha úgy tartják számon, mint világokat építő céget. A szobatársammal, Kevin Millarddal raktuk össze a Warlord kártyajátékot, és azt nulláról csináltuk. Az volt az első élményem ezen a téren, és fenemód élveztem.

Mindig szerettem játékmester [GM/DM] lenni az ilyen-olyan szerepjátékokban. Fogtam a megírt környezetet, és olyan radikálisan átírtam, hogy a játékosok sose tudhassák, mire számítsanak. Hiába ismerős a világ, nem tudják, mi jön legközelebb, és szerintem ez nagyon jó móka.

GWI: Nyilván számtalan anyagot készítettél fantasy környezetben, de van a portfóliódban egy aprócska sci-fi tétel, amiről szerintem sokan nem tudnak. Nehéz volt belerázódni egy olyan hosszú múltra visszatekintő és hatalmas univerzumba, mint a Star Trek? A vulkaniták hátterét megalkotni ijesztően komoly feladat lehetett.

Ree:  Részben én írtam a Way of Kolinahrt, ami a vulkaniták RPG forráskönyve.  Imádtam. Bolondulásig szerettem. A régi Star Treken nőttem fel. Fejből tudtam idézni a szövegeket, meg tudtam ilyen apróságokat, hogy melyik színész melyik epizódban szerepelt. Übergeek voltam.

Azért szeretem a sci-fit, mert az a modern világ kiterjesztése. Amikor egy mitikus világot alkotsz, legyen bár sci-fi vagy fantasy, a munkád egy jelentős része arról szól, hogy valami értelmes, logikus, hihető dolgot próbálsz összehozni. Ha megalkotsz egy fizikai szabálygyűjteményt, amiben mondjuk egy épületről lezuhanás simán túlélhető, akkor utána ki kell tartanod emellett, és gondoskodnod kell róla, hogy mindenhol máshol is ez legyen az adott világ valósága.

A sci-fiben sok kihívás van, mert fizikára alapoz, és mert olyan tudományos dolgokra hivatkozik, amelyeket jelen világunkban már felderítettek bizonyos mélységig. Aztán jössz te, hogy mi lenne, ha mondjuk tényleg működne a hadronütköztető, és mihez kezdenénk azzal a tudással, és ettől hogyan változna meg a világunk. Ez a sci-fi csodája, hogy előre pillanthatunk, és eltűnődhetünk azon, hogy a kérdéseinkre milyen válaszokat kapunk, és azokból történeteket farigcsálunk.

GWI: Pontosan, kiterjeszthetjük a mostani állapotokat. Egy író barátom, Warren Ellis, úgy alkot meg ilyen új világokat, hogy fogja a mostani technológiánkat, és  végiggondolja, hogy milyen gonosz és önző módokon lehet azt felhasználni.

Ree:  Ez okos módszer. Van egy ötletem az agyam egyik hátsó zugában, amihez már írtam vázlatot, de regény még nem lett belőle. Ez egy 60-as évekbeli “kütyüs” [gadgeteer] szuperhősről szól, aki átkerül a 2000-es évekbe, és rácsodálkozik, hogy saját korának csudálatos holmijai azok mostanra idejétmúltnak számítanak.

GWI: Mikor döntötted el, hogy itt az ideje a regények írásának? Hogyan kezdtél hozzá az első regényedhez?

Ree:  Eldöntötték, hogy kiadnak egy regénysorozatot a L5R világához, és vakon válogatták az írókat hozzá! Három-öt oldalas szinopszisokat kellett beküldeni, név nélkül. Eléggé hideglelős volt, hogy egy olyan világhoz kell válogatáson átesnem, amihez már ötödik éve írok.  Ugyanakkor elfogadtam, hogy a kártyalapok szövegének írása nem jogosít fel regényírásra is. Nagyon elégedett voltam, hogy kiválasztottak a Way of the Crane és a Way of the Dragon megírására, és ebből szerkesztői kapcsolatokat is szereztem a Wizards of the Coastnál és a Hasbrónál. Ezek a kapcsolatok vittek el aztán a többi sorozathoz, mint például a Dragonlance, és a többi.



GWI: Az L5R regényeknél egy történetfolyam közepébe csöppentél bele, és más szerzők munkájára kellett építkezned, az Elidor trilógia viszont egy kerek, önálló történet volt a Dragonlance világában. A nagyobb alkotói szabadság jelentett nehézséget számodra?

Ree: Inkább az jelent nehézséget, ha másvalakinek a világában kell alkotni, mert ez olyasmi, mintha egy másik ember agyát kellene feltérképezned, és a szerkesztőktől kapott visszajelzések a szokásos “Ez a szereplő nem eléggé kidolgozott”, meg “Ez a jelenet nem eléggé meggyőző” helyett ilyen, hogy “Nagyon sajnálom, de öt könyvvel ezelőtt erről azt írtuk, hogy KÉK.” Ilyenkor állhatsz neki egy teljes cselekményszálat átírni valami apróság miatt. Gyakran pedig, különösen olyankor, amikor gyors egymásutánban jönnek ki könyvek, és mások is írják azokat, a sorozatban a tied előtti könyvet egyidejűleg írják. Láttad a vázlatát, de a kész könyvet még nem! Aztán megkapod a kész terméket nagyjából akkor, amikor éppen beküldöd az első piszkozatot, megnézed, és jön az, hogy “Óóóóóó… azt a szereplőt kinyírták… mihez lehet kezdeni nélküle…”, és képesnek kell lenned rugalmasan újragondolni mindent, amit addig írtál.

GWI: Nohát, az ember azt hinné, hogy egy szereplő kinyírása az szerepel a vázlatban, nem?

Ree: Néha benne van, néha nincs.

GWI: Benne voltál néhány gyűjtögetős kártyajáték (CCG) tervezésében is. Mi vonzott el az írástól a játéktervezés felé?

Ree: Író vagyok, és szeretek történeket farigcsálni meg ilyenek, de amikor történetet alkotok, egyúttal a világ szabályait is igyekszem megalkotni. Nem is különbözik olyan sokban egy játékszabály megalkotásától, illetve játékötletek kitalálásától. A Warlord egy jó példa arra, hogy összeillő játékot és világot akartunk, és szorosan együttműködtünk azon, hogy milyen lapok működhetnek itt, milyen képességek kerüljenek a lapokra, és ezek aztán hogyan jelenjenek meg a történetekben. L5R, Burning Sands, ezek mind így működtek, vagyis odafigyeltünk arra, hogy “ha ez itt íjász, akkor miféle képességet adhatunk neki, ami ezt jól átviszi a szabályokba?”.

GWI: Ha már a CCG-knél tartunk, azt hallottam, hogy nagyon érdekes története van annak, hogy hogyan kerültél az ArenaNethez. Elmesélnéd nekünk első kézből ezt a sztorit?

Ree: Néhány ArenaNet dolgozó  — Eric Flannum, James Phinney, Jeff Strain — játszott a Warlorddal, és nagyon tetszett nekik. Azt mondták: “Ennek jó sztorija van! Meg jó szereplői! Királyak a fajok! Kellene nekünk még egy ember világépítésre, mert szegény Jeff Grubb nem bírja már a tempót, mindent neki kell fejben tartania… Nézzük meg, hogy ez a Ree fickó mennyire foglalt, hátha be tudjuk hívni egy interjúra a sok elfoglaltsága közepette.”

Tehát felhívtak telefonon, és azt mondták, “Ree-vel szeretnénk beszélni.”, mondom, “Én vagyok Ree.”, mire beállt a csend… csend… “Oké, rendben!”.  Remekül vették a kanyart, de miközben beszéltem Jeff Strainnel, egy-két percig szinte hallottam, ahogy kattognak az agyában a fogaskerekek, miközben kiértékeli azt a tényt, hogy lány vagyok, és ez igazából menő, és még menőbb lenne, ha csatlakoznék a stábjukhoz.

Eztán igen finoman és gyengéden bántak velem, ilyeneket mondtak, hogy “Egy Guild Wars nevű játékon dolgozunk, nem vagyunk benne biztosak, hogy játszottál már számítógépes játékkal, vagy esetleg MMO-val…”, mire én: “Fiúk, egy órán belül indul a raid, én vagyok a main priest healer, és a tank nagyon morcos lesz, ha potik nélkül állítok be. Nem léphetnénk tovább, hogy megbeszéljük a részleteket?” Mire ők: “Oké, jól elleszel velünk.”


GWI: Mi volt az első feladatod az ArenaNetnél?

Ree: A Factionst éppen befejezték, amikor képbe kerültem. Igazából nem dolgoztam rajta, csak figyeltem a többieket, és igyekeztem megtanulni mindent a munkafolyamatokról. Aztán jött a Nightfall, annak Jeff volt a vezetője, és nagyjából annyi történt, hogy kimazsoláztuk, melyek azok  a dolgok, amelyeket kihagyunk végül belőle. Mivel a Nightfall fő története már meg volt írva, végigmentünk rajta, és megkerestük, hogy mi az, amit attól függetlenül meg tudok írni, aztán a többiek segítségével olyanná formálhatjuk, hogy be lehessen rakni a játékba. Ezt a projektet Utopiának hívták, végül ebből lett az Eye of the North. Tehát a Nightfallban már benne voltam, bár nem a szokásos módon.

Az első dolgok egyike, amit az ArenaNetnél megírtam, az a hősök csevegése [A hősök olyan követők, akiket a játékos fel tud szerelni a saját igényei szerint, skilleket is beleértve. Kb. mint a mercenary a Diablo 2-ben. -E.]. Miközben mászkálsz ide-oda a világban, különböző mondókáik vannak a különböző területeken, és azokat mind én írtam. Érdekesség, hogy valamikor menet közben elveszett a megírt szövegek nagy része, aztán megtalálták, és visszarakták a játékba.  Egy csomó háttérszöveget írtam akkoriban.

GWI: Meg tudnál nevezni valami konkrét dolgot, ami kifejezetten segített neked, hogy alkalmas legyél a mostani munkádra az ArenaNetnél?

Ree: Azt hiszem, csak akkor vagy képes a játékiparban dolgozni, ha nagyon szereted a játékipart. Ez olyasmi, mintha folyton süteményt kellene enned… Egy idő után rosszul lennél tőle, kivéve, ha nagyon-nagyon szereted a sütit, és hajlandó vagy csak azon élni. Minden reggel, miután felkeltem és bementem dolgozni, egész délelőtt tesztelek, aztán szöveget írok egész délután, aztán megnézem a dungeonokat, és ellenőrzöm, hogy amit Jeff ír, az passzol ahhoz, amit én írok, aztán hazamegyek és raidelek meg Skyrimet és hasonlókat tolok. Hétvégenként élő szerepjátékot (LARP) játszom, DnD-t mesélek, kéthetente Star Wars D20-at játszom egy partiban. Csupa játék az életem. [Ó, te szegény - E.]

Ennyire szeretned kell, amit csinálsz,, mert akik játszanak ezekkel a játékokkal, azok is ilyen szenvedélyesek, és ha te nem vagy az, akkor erre rájönnek. Látszik egy játékon, ha egy olyan ember írta, akit igazából untatott a feladat. Nem annyira részletekbe menő, nem annyira szórakoztató. Nem jó olyan helyzetbe keveredni, hogy valaki odajön hozzád, és azt mondja, “Láttam az alakításodat abban a Babylon 5 epizódban”, mire te “Ahh, utáltam azt a szerepet.”, mire ő “Naaa, ez olyan szomorú! Nekem tetszett, hogyhogy neked nem?”.  Mindig jobb, ha szereted azt a játékot, amit csinálsz.

GWI: Persze, nem lehet csak egy munkának felfogni, ez egy életforma.

Ree: Ja, pontosan így van. Komolyan kell venned, ugyanakkor szeretned is kell.

Eredeti cikk: Ree Soesbee interjú @ Guild Wars Insider

  1. Bubi
    2012. január 15. - 15:48

    Köszi a fordítást, várom a többit is :)

  2. Gandarel
    2012. január 15. - 16:08

    Még 1 interjú a semmiről… de azért köszi a fáradtságot :) Mostmár valami hírt is dobhatnának.

    • 2012. január 15. - 18:52

      hát szerintem jó néha másról is olvasni nem csak arról hogy gw2be mi van mert ha gw2röl van szó már kezdek frusztrált lenni

  3. Endrosz
    2012. január 15. - 17:01

    A “semmi” egy elég tág fogalom ezek szerint. :) Én nagyon élveztem Ree beszámolóját, azért is vállalkoztam ennek a résznek a fordítására (Nathriel csinálja a többit).

    • Bubi
      2012. január 15. - 17:19

      Egyetértek, a kedvencem a történet, ahogy Anethez került..^^

  4. Inver
    2012. január 15. - 19:19

    Szerintem Gandarelnek az is baj lenne, ha folyton csak a “lenyeges” tartalmakat szerepeltetnetek az oldalon. :) :P

    En az ilyen interjuk forditasanak nagyon is örülök. Igaz, hogy sokat nem nagyon lehet agyalni rajta, nem lesz utana az esetek többsegeben HSZ-hullam, de nagyon feldöbja a hangulatomat. Jobban, mint amikor mondjuk Azt meselik, hogy PvP-ben mi a kedvenc kasztjuk/buildjük, hiszen nagyon nem mozgat meg -habar jo tudni mar most az ilyesmit- mert inkabb akkor mar a sajat buildemen agyalnek egy-egy szintlepes utan. X)

    En most jol elvagyok Allodsban, valoszinü, ha leköt elegge, akkor tolni fogom a GW2 mellett is. :)

  5. Gandarel
    2012. január 15. - 20:05

    csak egy komment volt.. :P én örülnék már egy hírnek…

    • Ermian
      2012. január 15. - 21:41

      Én egyet értek veled. Jó dolog az ilyeneket is elolvasni de szerintem aki már 5-6 éve várja ez semmi mert információkat vár, pláne egy olyan szakaszban mint a closed beta. Legalább is az én információ utáni vágyamat nem nagyon elégíti ki. :/ Pedig bőven megelégednék egy mondattal ami arról árulkodik,h hogy állnak a játékkal.

      • 2012. január 16. - 08:05

        Closed Beta idő alatt ne várj, max leaked infókat, de GW2 esetében ki merné ezt megkockáztatni? :)))

        Annyit mondhatnának, hogy “Szépen haladunk vele, kevés igazi hibával találkoztunk eddig.”j

      • Ermian
        2012. január 16. - 08:12

        Úgy legyen Royal. :)

  6. Eledor
    2012. január 15. - 21:47

    Köszi a fordítást, feldobta az estét! =D

  7. Inver
    2012. január 15. - 23:26

    Termeszetesen megertem, mellesleg en is jopar eve varom a jatekot, ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek türelmesnek kell lennie. Aki pedig az elsö emlites ota varja a jatekot, annak mar a kisebb- vagy akar nagyobb hirek sem elegek, mert mar a kiadas datumara kivancsiak igazan. :)

    U.i.: Gandarel! Nem sertesnek szantam, habar gondolom, nem is vetted annak. ;)

    • Gandarel
      2012. január 16. - 15:13

      De. Q.Q

      örihari T_T

      nyugi nem :)

  8. 2012. január 16. - 08:02

    Ezek az interjúk már a WoW-os és CCG-s geekek behálózásáról szólnak?
    Jól haladnak.

  9. Gandarel
    2012. január 16. - 15:11

    hunassa :
    hát szerintem jó néha másról is olvasni nem csak arról hogy gw2be mi van mert ha gw2röl van szó már kezdek frusztrált lenni

    hát szerintem jó lenne néha másról is olvasni nemcsak interjúkról a semmiről, és abból is olyanokról, amire 2x választ kaptak, és én ettől kezdek frusztrált lenni, nem a GW2-es hírektől. Ha te a GW2 hírektől vagy frusztrált, akkor ide jársz dühöngeni? Bár az utóbbi időben ha így vesszük, meditálni…

  10. bethrayer
    2012. január 16. - 15:50

    Ree kocka, lehet, hogy ezért bírom? :D

  11. Dexter
    2012. január 17. - 11:25

    Köszi. Végre olvashattam Ree-ről ezt-azt (főleg L5R kapcsán), így mostmár tudom, hogy hogyan is került anno a kedvenc asztalim közelébe. Így már tudom, hogy mikorra kell visszaküldeni a Terminátort, hogy állítsa meg… :)

  1. No trackbacks yet.

Itt és most várjuk a hozzászólásod!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 847 követőhöz

%d honlapszerkesztő ezt szereti: