Variance Guild Wars 2 info blog

Íme a történet háttértörténete:

A rajongók rengeteg koncepciós rajzot láthattak már. Ez egy koncepciós történet, melyet három éve írtunk, amikor még csak felfedeztük, hogy milyenek is lesznek a Guild Wars 2-es karakterek. Több ilyen koncepciós történet már nem állja meg a helyét, de ez – ami egy asura feltalálóról és sylvari segédjéről szól – megmaradt. Csupán egyetlen változtatást eszközöltünk rajt: Eredetileg, az asura neve Gixx volt – egy különösen fontos asura szereplőnek szántuk, mielőtt Zojja-t raktuk volna a helyére – de ezt a nevet végül a Durmand Priory vezetőjének adtuk. A névváltoztatást leszámítva, a történet ugyanolyan, mint amilyen 2008-as megírásakor volt.

Miért fontos ez a történet? Egy rejtett történetet mond el Mr. Sparkles-ről. Ez a karakter később is fel fog bukkanni – de az már egy másik napra való mese …

-Flummox, ébren vagy?- mondta Sareb.

- Úgy tűnik?- mondta az asura, felnyitva egyik szemét.

A sylvari férfi komoran nézte a feltalálót, mintha csapdát gyanítana. Végül bólintott. –Igen.

-Akkor biztosan ébren vagyok.- Flummox kiengedett egy mély, csalódott sóhajt. –Miért nem haladunk?

-Gond van.

-A szekér nem halad, hideg van és felébresztettél a szunyókálásomból,- mondta Flummox, miközben felkönyökölt, egyik szemét még mindig csukva tartotta, makacsul reménykedve. –Kitaláltam, hogy valami gond van. Mondd el, ifjú sylvari, mi a gond?

-Jotun,- mondta Sareb, lélegzete látszódott a hűvös levegőben.

Flummox kinyitotta a másik szemét is és ránézett a segédjére. –Jotun. Nos, akkor jól tetted, hogy felébresztettél,- mondta és lecsúszott a hatalmas párnákból és pokrócokból álló hevenyészett ágyáról. Hideg volt a szekéren.

A szekéren kívül még hidegebb volt, úgy gőzölgött Flummox körül a lélegzete, mint füst a kémény körül. Kicsiny karavánjuk, mindössze hat szekér, mozdulatlan volt, a jakok fújtattak és patájukkal a földet verték a ritka hegyi levegőben. Egy meredek völgyben voltak, tetején hatalmas, baljós körvonalak látszódtak.

-Sosem szerettem a Shiverpeaks-et,- dörmögte Flummox. Előhalászott egy táblát és egy darabka faszenet. Készített egy listát bizonyos tárgyakról, majd átadta Sareb-nek. –Vizsgáld meg a többi szekeret és nézd meg meg tudod-e szerezni a listán lévő tárgyakat. Szükségünk lesz rájuk, hogy működésre bírjuk az eszközt.

-Az eszközt?- Sareb tudatosan elmosolyodott és hozzátette, -Úgy érted, Mr. Sparkles-t?

Egy gyenge pillanatában, Flummox hagyta, hogy a sylvari nevezze el a legutóbbi találmányát és most már nem volt benne biztos, hogy csupa ártatlanságból választotta ezt a nevet, vagy szórakozásból. –Igen,- mondta a fogát csikorgatva, – Úgy értem… Mr. Sparkles-t.

Sareb elkezdte a keresést a többi szekér vezetőivel, miközben Flummox előrevágtatott prémes cipőjében. Félúton találkozott a karaván vezetőjével, akinek két oldalán a menet két őre állt – gyanakvó, ideges emberek Kryta-ból.

A karaván vezetője szintén ember volt. Meleg, vajszerű bőre volt és úgy izzadt, ahogyan az emberek szoktak amikor idegesek, függetlenül a hőmérséklettől.

Az ember indított, – Gond van –

-Jotun van,- válaszolta Flummox, -Tudom. Ez mióta gond?

-Követelőznek,- mormogta az ember, -és nem vagyunk olyan helyzetben, hogy megtagadjuk.

Flammux gondolatban végigvette a karavánt: a saját szekerét Sareb vezeti, két szekérnyi ascaloni cipő érdektelen kocsisokkal, egy titokzatos ritkaság-kereskedő, egy kőkoporsónak tűnő valamivel az ágyában, egy menekült család, akik a charrok elől futnak, két évszázaddal megkésve, valamint a karaván vezérének szekere, a könyvelőjével és a két őrrel.

Flummox mérlegelte kéretlen társasága tagjainak viszonylagos intelligenciáját, majd felsóhajtott. Ez a csoport még egy falkányi falánk nyúltól is megijedne, szóval Shiverpeaks kisebb óriásai egyértelműen rosszat jelentenének. –Itt van a könyvelőd?- kérdezte.

-Be van kötözve,- mondta az ember. –A jotun vezér megpróbálta megenni.

-Feltételezem, ezért nem te magad beszélsz a jotunnal,- mondta Flammux.

Az ember halk, bugyborékoló hangokat adott ki, mire Flummox sóhajtott, majd eltrappolt mellette és elindult a jotun irányába.

A jotun egy hatalmas, testes szörny volt, nehéz öve egy szőtt övre nyúlt rá, ami egy ismeretlen eredetű bőrszoknyát tartott. Az óriások egy kisebb rokona volt, mégis a környezete fölé magasodott, vörös húsa alatti izmai összenyomódtak a hidegben. Alapjában véve humanoid volt, de az arca egy torzszülöttére emlékeztetett, az arci jellegzetességek keverékét egy hegyes fogú, nyáladzó, mély állkapocs uralta.

Flummox egészen a lényig menetelt. A jotun mögött, a meredek völgy kijáratánál örvénylő hóban, hatalmas, árnyas alakokat látott. Még több jotun, ugyanaz a faj vagy kegyencek, kik rejtőzködni próbáltak.

-Te ki?- mondta a jotun, a hangja a keverőgép alján összegyűlt kenőanyagéra emlékeztette Flummox-ot.

-Az új tárgyalópartner,- mondta Flummox. –Úgy halottam, megetted a korábbit.

A jotun rápislantott, hangja majdnem sértettnek hangzott, -Csak egy kicsit. Vámot akarunk.

-Kartávolságon kívül maradok, ha nem bánod,- mondta Flummox. –Mit akartok? Ételt? Aranyat? Papírlámásokat?

-Szekereket,- vágta rá az óriásivadék.

-Mindent?- mondta Flummox, válasza csak részben volt színházias. –Te nem érted, hogyan működik az útonállás. Ha elveszel mindent, akkor a következő csoport jotun már semmit sem tud követelni.

A jotun csak állt, alsó ajka kinyílt és bezáródott, ahogy gondolkodott. –Vám. Hagyni szekerek. Mehettek.

-És mi tart vissza minket attól, hogy megforduljunk, a szekereinkkel együtt, és ide küldjünk néhány osztagot Ebonhawke legjobbjaiból, hogy megtisztítsák az utat?

A jotun lelkesen bólintott, amibe az egész teste beleremegett. –Gondoltunk rá. Testvér és bandája a völgy másik végén.

Flummox nem fordult meg, elhitte amit a jotun mondott. Nyilvánvalóan a nornok támadásai csak az ostobábbakkal végeztek.

-Adunk egy szekeret,- mondta egyszerűen. –A menekülteknek gyalog kell majd tovább menniük.

-Mind,- mondta a jotun.

-Kettő,- mondta Flummox, -adunk egy szállítmány cipőt is. Két szekeret kaphattok meg.

-Mind,- mondta a jotun keményebben, -vagy mind meghal.

A szekerek nélkül, amúgy is mind meghalnánk, gondolta Flummox. –El fog tartani egy darabig, amíg meggyőzöm a többieket,- mondta, miközben próbált idegesnek látszani. –Az emberek nagyon szeretnek szőrözni. Egy hosszú éjszakán át tartó beszélgetés nélkül nem hiszem, hogy megtudom őket győzni.

A jotun rázkódva bólintott, -Odaadod szekereket holnap reggel. Vagy mind meghal.- Ezzel a hatalmas szörny megfordult és eltűnt a hóval borított dombok között, melyek elrejtették a társait.

Flummox lassan kifújta a levegőt és visszafordult a karaván irányába. A karaván ideges vezetője, idegesen érintette össze ujjait és azt mondta, -Nos?

-Azt akarja, hogy átadjuk a szekereket. Mindet.- mondta az asura.

-Azt nem tehetjük,- üvöltötte az ember.

-Tudom,- mondta Flummox, -de azt mondtam neki, egész éjjel el fog tartani, mire meggyőzlek titeket, hogy menjetek bele.

Az ember tátott szájjal meredt rá, ez az arckifejezés sok fajtájabelire jellemző, amikor asurákkal van dolguk. –Úgy érted, megadtad magad?- végül sikerült kiköpnie.

-Nem,- mondta Flummox ingerülten, -időt nyertem hajnalig. Sareb! Összegyűjtötted az anyagot?

Sareb megjelent Flummox mellett. –Bőrt könnyű volt szerezni a cipőkből. Néhány vegyi-anyag a karaván gyógyszeres készletéből, emberi vér, a sérült könyvelő kötéseiből, egy vas fazék a menekültektől, emberi hamvak – Honnan tudtad, hogy a ritkaság-kereskedőnek van emberi hamuja?

-A ritkaság-kereskedőről virít, hogy ’necromancer’. Egy sírt visz ki Ascalon-ból, amit valószínűleg charr sírrablóktól vett. Meg lennék lepve, ha nem lenne pár asura csontváz és zsugorított sylvari fej valahol, azon a szekéren.

Sareb láthatóan megborzongott, ezért Flummox hozzátette, -Nem mintha azokra szükségünk lenne ehhez.- De nem úgy tűnt, hogy ettől a sylvari jobban érezné magát. –És az utolsó hozzávaló?- kérdezte Flummox.

-Van egy kis… gond,- mondta Sareb.

Flummox felszegte a fejét, -Még egy gond?

-Nem akar lemondani róla,- mondta Sareb.

-Mit mondtál?- húzta fel egyik szemöldökét Flummox.

-Kemény és erőteljes voltam, ahogy a múltban javasoltad,- mondta Sareb büszkén. Majd megvonta a vállát, -Nem sikerült.

Flummox kieresztett egy sóhajt, amely még nála is nagyobbnak tűnt. –Ó, Vekk szerelmére,- mondta és elindult a menekültek felé.

A kérdéses menekült fiatal volt –legalábbis Flummox fiatalnak tartotta karcsú alakja és sima bőre miatt. Az egész Eternal Alchemy-ben, az emberek a legváltozatosabbak. Olyan, mintha isteneik nem alkottak volna meg egy végső formát és folyamatosan meggondolták volna magukat. Ebből látszik mit történik, ha vezetőség nélkül dolgozunk. Nehéz volt elhinni, hogy az izzadó karaván vezető és ez az esendő, majdnem sylvari kinézetű dolog, egyazon fajhoz tartoznak.

A szekér hátulján ült, gondolataiba merülve. Szorosan a kezében, magához szorítva egy tasak volt, mely a nyaka körüli láncon lógott. Flummox belépett a látókörébe (ha egyáltalán nézett valamit) és azonnal belevágott.

-Úgy értesültem, hogy mindannyiunkat meg akarsz ölni,- mondta.

Az ember pislogott, ahogyan az emberek szoktak, amikor az agyuk újra elkezd működni. –Tessék?- mondta.

-Ha esetleg nem vetted volna észre,- mondta Flummox, -nem haladunk. Nem haladunk, mivel jotun banditák állítottak meg minket, akik el akarnak venni tőlünk mindent, beleértve a te szekeredet is, és itt akarnak hagyni minket a hóban. Ismerek rá módot, hogy legyőzzük ezeket az óriásokat, de szükségem van néhány kulcsfontosságú alapanyagra a többi szekérből, beleértve a tárgyat, amit abban a tasakban tartasz. Nem akarod odaadni, így azt kell feltételeznem, hogy engem és mindenki mást is, holtan akarsz látni. Szóval, áruld el: Mit tettünk, amivel kivívtuk végtelen haragod?

Az ember ismét pislogott, majd azt mondta, -Tudsz a kámeáról?

-A karavánban mindenki tud róla, mivel minden este előveszed a tábortűznél, sóhajtozol felette öt, legfeljebb hét percig, majd visszateszed a tasakba,- mondta Flummox, előre tartva egyik kezét. –Szükségem van rá, add ide.

-Miért?- kérdezte, kezének izmai még jobban rászorultak a tasakra.

Flummox az emberekkel-beszélő hangját használta. –Ha nem adod, juton megöl minket. Érthető?

Az ember habozott egy pillanatig, ekkor Flummox meglágyította vonásait. –Megértem. Valószínűleg kedves emlékeket őriz az elvesztett otthonodról. De rá kell mutatnom, hogy ha a jotunok mindannyiunkat megölnek – ami úgy hiszem a terveik közt szerepel, függetlenül attól, hogy átadjuk-e a szekereket vagy sem -, akkor mindannyiunk emlékei elvesznek. A te emlékeid áldozatok, de kisebbek a nagyobb képet figyelembe véve.

Flummox elmosolyodott, amiről úgy gondolta, hogy meleg és szívélyes viselkedési mód. Működhetett, mivel a fiatal nő kinyitotta a tasakot, amiből előkerült a kámea, egy szép, régi divat szerint öltözött nő csont faragványa volt rajta, kör alakú, fekete gagát alapon.

-Az édesanyám…- kezdte.

Flummox bólintott. -Értem és megbecsülöm az áldozatod. Nem a semmiért lesz, a segédem pedig az életével fogja védelmezni.

Válaszra nem várva, Flummox megfordult a sarka körül és visszabaktatott a szekeréhez.

***

A páros, az asura és a sylvari, átdolgozta az éjszakát. A cipő szállítók biztosítottak egy lámpást és Flummox ragaszkodott hozzá, hogy senki se zavarja őket. Most a karaván többi tagja a távolból figyelt, amikor az asura elkészített egy veszélyes keveréket, mely zölden világított a vas fazékból. Flummox belehelyezte a cipőket a vas fazékba, hozzáadta a véres kötéseket és a karaván orvosságait majd az egész masszát egy sűrű, ragadós sziruppá zsugorította. Lehúzta a fazekat a tűzről, majd kiöntötte a tartalmát egy deszkára, akárcsak a karamellát, miközben Sareb újra megtöltötte a fazekat olajjal, Flummox saját készleteiből. A sylvari ismerte az asura munkamenetét, ezért gyorsan és csendesen végezte a rá kiosztott feladatokat, minimális közbeszólással.

Flummox belekeverte az emberi hamvakat a szirupba, majd kis, csomós golyókat formált belőle, amiket aztán beledobott a forró olajba. A golyók sisteregtek és sercegtek, de néhány pillanat múlva feljöttek az olaj felszínére, összezsugorodva, de simán és kristályosan.

Sareb halkan füttyentett. –Instant drágakövek,- mondta.

Flummox horkantott egyet. –Ne legyél túl elégedett; ezek olyan törékenyek mint a fonott cukor. Ez egy sebti munka, egy tákolmány – olyan elemek felhasználásával készült, melyeknek nem ez az eredeti céljuk. Három, talán négy perc energiát tudok kifacsarni belőlük, mielőtt kimerülnének. Remélem elég.- Kihalászta a durva kristályokat, majd az élettelen eszközhöz baktatott, Mr. Sparkles-höz, mely még mindig a szekere hátuljában terpeszkedett. Egy vésővel elkezdte kipattintani a vas pecséteket az erősítőkészülék körül, majd behelyezte a kristályokat a kivájt lyukakba, melléjük pedig beöntötte a maradék dohos emberi hamut.

-Így ni,- mondta Flummox, -működnie kell. Talán. Ne állj közel hozzá, amikor beindítod.

Sareb elismerően nézett az eszközre. –Mi van az ékszerrel?

-A mivel?- kérdezte Flummox.

-A kámea, amit az ember lánytól kaptál.- mondta a sylvari segéd.

-Ááá, igen!- mondta az asura, megveregetve zsebeit, majd előteremtve a gagátra vésett csont faragványt. Belenyomta Sareb kezébe, -Tessék. Tartsd meg és vigyázz rá az életed árán!

-De ha nem volt rá szükséged,- mondta Sareb, -akkor miért vettük el?

-Azért,- nézett fel Flummox a sylvarira,- mert ha ez a terv működik is, teljesen tönkre fogja tenni az éterizátorokat és valószínűleg kifüstöl még pár rendszer. Ehhez még hozzájönnek azok a sérülések, amik miatt ezt az egész nyomorult utat meg kellett tennünk.

-Tehát, szükséged van a kámeára?- kérdezte a sylvari kicsit rosszallóan, mivel látta hová tart a dolog.

-Tehát lesz egy kis indulótőkénk, amikor Lion’s Arch-ba érünk,- mondta Flummox.

-Tehát hazudtál,- mondta Sareb, ugyanolyan szomorúan nézve a kámeára mint az ember lány.

-Egy kis csel, a nagyobb jó érdekében,- mondta Flummox. –Néha kipróbálhatnád. De közben, tartsd magadnál. Azt akarom mondani az embernek, hogy már nincs meg és az igazat akarom mondani.

Sareb vékony ujjai összezárultak a kámeán.

-Biztonságban tartom,- mondta határozottan.

A páros folytatta a munkát az egész éjen át, majd hajnal hasadtával egy elgyötört Flummox kelt útra, hogy találkozzon a jotun vezérrel. A jotun valószínűleg azzal töltötte az előző estét, hogy a megfelelő asura aperitív elkészítési módját vitassa meg és a jotun vezér ennek megfelelően nyáladzott.

-Szóval,- mondta a jotun, -odaadod vagonok?

-Az előző estét beszélgetéssel töltöttük és megállapítottuk, hogy jelenleg nem érdekünk teljesíteni a követelésedet,- mondta Flummox.

-Miii?- mondta az óriás.

-Nem,- fordított az asura, -meg akarjuk tartani a szekereinket.

A jotun elmosolyodott, szörnyű dolog ezt látni egy ekkora állkapcsú lénynél. –Akkor, mind meghaltok,- mondta, -kezdve tárgyalópartnerrel.

Flummox tett egy lépést hátrafelé és elmosolyodott, majd gyorsan kezdett beszélni. –Sejtettem, hogy ez lesz, szóval beadom a lemondásom mint tárgyalópartner. A helyettesem itt lehet úgy- Rápillantott kronométerére, mely az övén függött és remélte, hogy Sareb-nek sikerült rendesen elindítani azt az átkozott dolgot. –Nagyjából most.

A gólem kiemelkedett a szekerek közül, majd függőlegesen kihúzta magát, teljes magasságában, olyan magasra, mint maga a jotun. Villámok cikáztak a csuklóinál és gyenge sugarak játszadoztak vésett burka körül. Az eszköz fejetlen volt, de a mellkasában egy küklopsz-szerű szem ült, melyet kis drágakövek vettek körül, amik fehéren füstöltek és gőzölögtek a hideg levegőben.

A gólem Flummox mögé állt, majd mindkét karját az ég felé emelte. Erős villámok cikáztak a gólem csuklós mancsai között, a mennydörgés az egész völgyben hallatszott. A messzeségben még egy üvöltést lehetett hallani, egy távoli lavina válaszolt a kihívásra.

-Ismerkedj meg az új tárgyalópartnerrel,- mondta Flummox. –Mr. Sparkles-nek nevezzük.

***

-Sajnálom a gólemedet,- mondta a karaván vezetője.

Flummox megvonta a vállát, -Az eszköz elvégezte a dolgát, ez minden, amit egy jó szerszámtól kérni lehet.- Tulajdonképpen a gólem minden várakozást felülmúlt, egyetlen villámmal feltöltött ütéssel leterítette a jotun vezért, majd begázolt a társai közé és amikor már öten voltak rajta felrobbantotta magát. A többi jotun a lezúduló hóban, rémült kiáltások között tűnt el.

-Összegyűjtöttük, amit tudtunk,- mondta a karaván vezetője és előrenyújtott egy kis erszényt, – és tartottunk egy kis gyűjtést, hogy segítsünk a javításokban.

Flummox elmosolyodott, habár az erszényben lévő érmék egy használt éterizátorra se lettek volna elegek. Talán el kellene adnia Mr. Sparkles-t egy fiatalabb gólemművesnek. -Szívesen tettem. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én egész éjjel fenn voltam, hogy megmentsem az életünket. Azt hiszem az út további részében aludni fogok.

Az emberek örömmel értettek egyet és elkezdtek kiabálni a szekereknek, hogy induljanak.

Sareb betette az Mr. Sparkels utolsó, még felismerhető darabját a szekérbe, majd pokrócokat és párnákat pakolt rá. –A legtöbbje megvan,- mondta, -bár a felső forgórészek valószínűleg a Sea of Sorrows-ba csapódtak, a ház fő részét összeszedtük. Talán meg lehet menteni és újraépíteni.

-Jó,- mondta Flummox elcsigázottan, miközben pokrócaira és párnáira vetette magát, a töredezett fém közé. –Most pár napig aludni fogok. Csak akkor ébressz fel, ha valami fontos van. Nagyon fontos. Sokkal fontosabb, mint a jotun.

-Természetesen,- mondta Sareb. –Helyesen cselekedtél, tudod, hogy használtad Mr. Sparkles-t.

-Én mindig helyesen cselekszem. Mára már tudhatnád,- mondta Flummox, miközben a zsebeit tapogatta. –A kámea. Ááá, neked adtam – most már visszaadhatod.

Sareb kifejezéstelenül nézett Flummox-ra. –Mivel már nem volt rá szükségünk, visszaadtam a fiatal hölgynek. Nagyon méltányolta.

-Mit tettél?- mondta Flummox. –Biztosítottál róla, hogy biztonságban tartod.

-Biztonságban van, a lánnyal,- mondta a sylvari. –Nem tudnék ennél biztonságosabb helyet.

Flummox egy hosszú, szigorú pillanatig a segédjére tekintett, majd elmosolyodott és bólintott. –Tehát hazudtál.

Sareb visszamosolygott. –Egy kis csel a nagyobb jó érdekében,- mondta. -Néha kipróbálhatnád.