Álom és Rémálom

2011. augusztus 13. Hozzászólás Go to comments

(A cikk fordításának oroszlánrészét Nathriel végezte, csak úgy alakult, hogy én raktam ki ide.)

A sylvarik a legfiatalabb faj a Guild Wars 2-ben, Tyria új korának hajnalával együtt ébredtek. Noha ismeretlen számukra a világ, már álmodtak róla, és mindannyian osztoznak egy gazdag és lenyűgöző látomáson, mely mutatja nekik az utat. Ébredésük első napjától kezdve minden sylvarit a föld védelmére és az Elder Dragonok elleni harcra szólítanak. Ebben a célban egyesülnek anyjuk, a Pale Tree alatt.

A ragyogó déli fényben megmozdult egy szirom. Kinyílt egy gubó. Egy sylvari emelkedett ki belőle, nyújtózkodott, majd tétován egy új világba lépett.

A tizenkét elsőszülött, kiket anyjuk szava hívott, lélegzetvisszafojtva várta, hogy köszönthessék új testvérüket. Oly sok éven át éltek egyedül, abban a hitben, hogy mindörökre csupán ők lesznek a sylvari faj képviselői. De most az ébredés újból elkezdődött. Több gubó is lágyan mozgott a kertben, kitágultak, de még nem álltak készen a kinyílásra. Egy új generáció virágzása volt ez.

– Üdvözöllek, Testvér. –  Aife köszöntötte őt, aki mindig első volt a kérdezésben és a mosolygásban is. Odament a jövevényhez, kezében köpenyt tartva maga előtt, hogy az magára teríthesse.

– Ismersz minket? — szólt közbe egy másik. — Álmodtál rólunk?

– Csend, Dagonet — hallgattatta el Aife túl kíváncsi barátját. — Megijeszted. –  Újra az ifjonc felé fordult, majd gyengéd hangon szólt hozzá.  — Ahogyan te is, mi is sylvarik vagyunk. Engem Aifének hívnak. Neked mi a neved?

– Név? — Az újonnan jött fontolgatta a kérdést egy pillanatig. Végül azt mondta: — Cadeyrn — de hangja bizonytalan volt. Elvette a köpenyt, majd a vállaira húzta, hogy megvédje a naptól. — Mi ez a hely?

Aife elmosolyodott és megborzolta a sylvari haját, táncra perdítve ezzel a fűzfaleveleket a válla körül. — Ez itt a Grove. És ő… — Aife a hatalmas fára mutatott, amely alatt mind összegyűltek — … a Pale Tree. A mi anyánk, ahogyan a tiéd is.

Cadeyrn érdeklődve nézte a fát, nem talált semmi furcsát a magyarázatban. Bólintott, miközben Dagonetre pillantott. — Álmodtam.

A tudós felderült, felkapott egy tekercset és egy írótollat. — Mesélj az álmodról! Mindannyiunkét tanulmányoztam már, de sok év óta a tied lesz az első új álom.

A fölébe magasodó Cadeyrn rámosolyodott. — Az első? — Megszemlélte a többi, még ki nem kelt gubót. — Igen, én vagyok az első, nem igaz? Az álmomban lévők közül még senki sem ébredt fel. A Pale Tree biztosan látni akart már. Tudta, hogy különleges vagyok. — Felfújta magát, mint egy pihéket szórni készülő pitypang. — Én vagyok az első.

– Nem, Cadeyrn. Te másodszülött vagy — szólt közbe egy mélyebb hang. Malomedies magas, karcsú sylvari volt, selymes haja szivárványszínekben ragyogott, akár egy szitakötő szárnyai. Büszke viselkedése egy ősi tölgyé volt, hatalmas ágai a viharokkal dacoltak.

– Másodszülött? — komorodott el Cadeyrn. — Miért vagyok második? A többiek előtt ébredtem.

– Mi voltunk itt előbb.

A Pale Tree

Közel 250 évvel ezelőtt egy katona, Ronan, kalandozásai során egy különös magot talált, amit eltett, hogy hazaérve a lányának adja azt. Sajnos, mire hazaért falujába, addigra azt elpusztította és kiirtotta a White Mantle. Ronan a magot a családja sírjára ültette.

Huszonöt évvel ezelőtt felébredtek az első sylvarik. Ezek az elsőszülöttek viszonylag keveset tudtak a világról, csupán azokból az emlékekből tapasztalhatták meg azt, amit a Pale Tree megőrzött Ronanból, a kentaur Ventariból és azokból, akik idelátogattak az első néhány évben. Tudták, mivel a fa elmondta nekik, hogy Ventari hátrahagyott egy táblát, melybe bölcsessége tanításait véste. Mivel nem gyerekként, hanem felnőttként születtek meg, a sylvarik kíváncsiak, kérdezősködők és felfedező kedvűek voltak.

Néhányan az elsőszülöttek közül, mint Caithe és Faolain, messzire vándoroltak a fától. Mások a közelében maradtak, kevés időt töltöttek felfedezéssel, inkább tanulmányoztak és rendszereztek. Négyen vállalták azt a feladatot, hogy őrzik a Pale Tree-t, és társaságot biztosítanak számára: Aife, Kahedins, Malomedies és Niamh. Csak egyetlen elsőszülött utazott el Orrba. Számos éven keresztül az elsőszülöttek voltak az egyetlen sylvarik Tyrián. Amikor a következő generáció kivirágzott és felébredt a fából, új álmaik voltak: az elsőszülöttek által felfedezett képességek és érzelmek emlékei, keveredve a Pale Tree saját emlékeivel.

Más fajokkal ellentétben a sylvariknak bensőséges kapcsolatuk van a saját történelmükkel azáltal, hogy átélik azt. Meg tudják nevezni az első sylvarit, aki meghalt – Riannoc, az egyik elsőszülött. Meg tudják mondani neked, hogy ki tanult meg először írni, és hogy kifejlesztette ki azt a technikát, mellyel házakat tudnak növeszteni. Úgy mesélik el történeteiket és legendáikat, mintha személyesen élték volna át őket, mivel sokan közülük legalábbis álmodtak róluk.

Az Álmok Álma

Lényegében az Álmok Álma a tudatalattik óriási gyűjteménye. A Pale Tree megtartja a faj összegyűjtött tudását és érzelmét, mint egy tó, amibe beleöntötték a sylvarik összes tapasztalatát. Amikor egy új sylvari születik, az olyan, mintha merne egy vödör vizet a tóból, egy kis szeletét az egésznek. Csak néhány emlék éri el a Pale Tree-t: a legfontosabbak, vagy azok, amelyeknek a legnagyobb érzelmi hatásuk és jelentőségük van. Teljes jeleneteket is tartalmazhatnak egy sylvari életéből, mint például az első csatájukat vagy az első almás pitéjük kisültét. Valamint lehetnek egyszerű, heves pillanatok is, mint a fájdalom, félelem vagy egy ellenség arca.

Egy sylvarinak nincs kontrollja afölött, hogy milyen tapasztalatokat gyűjt össze a fa. Nem képesek ilyen módon  a fával kommunikálni; az Anyafa több százezernyi töredéket szív el a gyermekeitől. Ugyanígy a meg nem született sylvari sem tudja megválasztani azt, hogy milyen emlékeket tapasztal meg az Álomban. Amikor a sylvari felébred, a közvetlen kapcsolata az Álommal meggyengül. Többé már nem veszi körül az Álom, így a kapcsolata a többi sylvarival inkább afféle empatikus kötelekké alakul, képesek erős érzelmeket fogadni és küldeni, de már nem olyan részletesen és közlékenyen. Mindez nem több bennük, mint egy halk zsibongás.

A Pale Tree-nél gyűltek össze, melynek felfelé forduló levelein összegyűlt az eső, hogy aztán lassú szikraként hulljon alá, a földre. Gyökerei ringatták az elsőszülöttet, aki köztük feküdt, testét sötét pokróc fedte, mint moha a sírt. Malomedies aludt, kimerítő rémálmok közt gyötrődve. Időről-időre felkiáltott, ilyenkor Kahedins nyugtatta meg, nedves borogatást tett a homlokára, remélve, hogy nyugalmat talál. A gyógyító felnézett a többiekre, arca aggodalommal volt tele.

– Túléli? Vagy meg fog… halni? Ahogy Riannoc? — A kérdés ott visszhangzott mindnyájuk szívében, de Niamh adott neki hangot.

– Az Anya azt mondja, élni fog — suttogta Kahedins, bár szavai nem hoztak megnyugvást.

Malomedies gyönyörű volt, méltóságteljes, mint egy fűzfa a patak partján. Arca kegyetlen bánásmód nyomait viselte, egykor szivárványszínű haja most törött ágakból és színtelen, forgácsos darabokból állt. Egyik lába elszáradt, mintha túl sokat lett volna elzárva a naptól, és ahol a bőrszerű kérge indákon keresztül a felsőtestéhez csatlakozott, ott ezernyi kis lyuk tátongott.

– Meg kell ölnünk mindet. — Cadeyrn szemei sötétlő arany villámokat szórtak, keze kardja markolatát szorította.

– Az asurák békét ajánlottak. Nem tudták, hogy ő egy… Azt hitték, hogy ő csak a belső Maguuma egy újabb furcsa növénye, ami tudatosságot mímel — mondta nekik Aife. — Amikor észrevették, hogy értelmes lény, azonnal visszahozták hozzánk.

– Ez nem elég! Hogyan találhatna Malomedies békét, ha nem állhat bosszút?

Kahedins rosszallóan tekintett rá. — Bosszú? A bosszú nem a mi utunk. Nem tanulmányoztad Ventari tábláját? — Ahogy a másodszülött dacosan leszegte a fejét, Kahedins kioktatta. — Írva van, hogy ’az egyetlen tartós béke az, ami a lelkedben van’. Meditálnod kellene ezen, Cadeyrn, és gondolkodni a jelentésén.

Cadeyrn Trahearne-re szegezte tekintetét, akinek ugyanolyan sötét volt a tekintete, mint a sajátja. Egy katona sem mondana ilyen dolgokat. Senki sem mondana olyat, aki valaha kardot emelt, hogy véget vessen az elnyomásnak, vagy hogy önmagát veszélybe sodorva ártatlanokat szabadítson ki,  hogy a bosszú nem helyénvaló. Ha Faolain és Caithe itt lenne, ők mellette állnának, ebben biztos volt.

Hirtelen Trahearne felpillantott, a szétnyúló ágak felé. — Igen, Anya — válaszolta olyan halkan, hogy csak ő maga hallotta. A necromancer kelletlenül széttárta öklét. — A Pale Tree azt mondja, hogy az igazi ellenségeinkre kell koncentrálnunk: a sárkányokra. Minden szövetségesre szükségünk lesz. — Fogcsikorgatva hozzátette: — Békét kötünk az asurákkal.

Cadeyrn nem tudta eldönteni, hogy melyik a nyugtalanítóbb: az, hogy Trahearne engedett, vagy az, hogy a Pale Tree csak az elsőszülötthöz beszélt. Követve példáját, ő is lehajtotta a fejét. — Ahogy az Anya óhajtja.

A Ciklusok

A sylvarik úgy hiszik, hogy a napnak az a szaka, amelyben születtél, utal a személyiségedre, érdeklődésedre és a különleges képességeidre. Nagy figyelmet fordítanak erre, és mind a négy ciklust – Hajnal, Dél, Alkony, Éjszaka – egy-egy elsőszülött vezeti. Ez a négy elsőszülött, akiket Luminariesnek [Fényességesek] hívnak, a legaktívabb a sylvari faj kormányzásában. Együtt dolgoznak, hogy új tudást hozzanak a Grove-ba, hogy megvédjék a Pale Tree-t, és hogy politikai kapcsolatokat építsenek ki Tyria más fajaival. Habár a többi elsőszülöttet bölcs mentoroknak tekintik, és vannak bizonyos jogaik, a Luminaries tölti be azt a fő feladatot, hogy fenntartsa a társadalmat, és vezesse a sylvari fajt.

A Hajnal Ciklusa

Azok a sylvarik, akik a hajnal ciklusa alatt születtek, éjféltől reggel hatig, rendkívüli szónokok és tervezők. Ők a sylvari faj diplomatái, társaságkedvelők és barátságosak. Luminaryjuk az eszes Aife, akinek szóforgató képességeihez csak saját íjásztudománya mérhető. Diplomata ő, aki népe nevében megordult már Tyria minden nagyvárosában. Azok a sylvarik, akik látni kívánják a nagyvilágot, jól teszik, ha beszélnek vele, és kikérik tanácsát, mielőtt útnak indulnak.

A Dél Ciklusa

A Dél ciklusa reggel hattól délig tart, a nap izzó felemelkedése idején. Ezek a sylvarik jobban szeretik a tetteket a szavaknál, képzett harcosok bármely harcnemben. Személyesen szeretik megtapasztalni a dolgokat, szembeszállnak a nehézségekkel, és imádják a harc lüktetését. Niamh az ő Luminaryjuk, egy bátor és tapasztalt harcos, aki sok csatát megvívott már. Ő a vezére Wardeneknek [Vigyázók] nevezett sylvari csapatnak, akik a Grove-ot felügyelik és őrzik.

Az Alkony Ciklusa

Azok a sylvarik, akik dél és délután hat között születnek, az Alkony ciklusához tartoznak. Intelligensek, filozófikusak és visszahúzódóak. Ezek a sylvarik élvezik a feladványokat és fejtörőket, és jobban szeretnek tanulni, mint fizikai tevékenységet végezni. Kertjükben megtalálod Kahedins Luminaryt, akinek megértő szíve és kedves szavai mindig gyógyírt jelentenek a feldúlt sylvariknak. Az ő feladata, hogy segítse megérteni az újonnan felébredt sylvariknak, hogy mit láttak az Álmok Álmában. Mostanában Tyria írott nyelveit tanulmányozza, és próbálja eldönteni, hogy kell-e saját írásrendszer a sylvariknak.

Az Éjszaka Ciklusa

Végezetül azok a sylvarik, akik délután hat és éjfél között születnek, az Éjszaka ciklusába tartoznak. Sokan közülük szeretik a magányt, jobban szeretnek egyedül utazni. Általában titkolózók, maguknak valók, csendesek. Az Éjszaka Luminaryja a csillagász Malomedies, ő térképezte fel az égboltot, és honosította meg a matematikát a sylvarik között. Ő találkozott először az asurákkal, noha ez egy keserű történet, melyet ritkán mesél el. Habár Malomedies a leginkább magának való a Luminaryk közül, azok, akik ebbe a ciklusba születnek, azt mondják, hogy szigorú, de törődő mentor.

Az egykorvolt halál maradványainak ellenére a szendergő romok mégis élőnek tűntek; a szirt alatti hullámok suttogása és csendje úgy emelkedett és süllyedt, mint egy alvó lélegzete. Valami alacsony és árnyszerű, sós víztől bűzlő dolog karcsú árnyékot vetett az omladozó sziklák között. Cadeyrn nézte, ahogy elhalad a ferde falak és töredezett boltívek között, amely valaha egy kápolna lehetett. Látta, ahogy megvillanni ott,  ahol egykor egy oltár állt. Megjelölte, hol tűnt el ismét az árny.

– Készen állsz? — mormolta mögötte Niamh, lapulevél-haja susogott a hűvös szellőben. Kivonta kardját és ellenőrizte az élét, élesnek találta. Elszánt ezüst szemek találkoztak az ő sötétarany tekintetével. — Itt az ideje a támadásnak. — Két másik, még Cadeyrnnél is fiatalabb generációból való sylvari volt még vele; mindketten, ahogyan ők is, a Dél ciklusához tartoztak.

Cadeyrn ellépett a kis párkánytól, ahol guggolt. — Várnak minket. Óvatosan kell mozognunk.

Együtt lekúsztak a partra, be a romok közé, ott rátaláltak a prédájukra. Cadeyrn kardja egyetlen vágássával kettészelt egy kraitet. Rutinosan a háta mögé pördítette kardját, kivédve egy másik lény karmát, mielőtt levágta volna a kinyújtott kezet. A krait varázsló sosem pislogó szeme kitágult, miközben mágikus gyilokhálót szőtt, s két sylvari halt meg a felcsapó lángok közt. Cadeyrn ádáz ugrással támadt rá, kardja átszúrta a krait húsát.

Csak pikkelyek és sikolyok maradtak belőlük.

Amikor a kraitek mind meghaltak, Niamh és Cadeyrn a romos kápolna középpontjába álltak, pengéiken vér, arcukon ádáz mosoly. Egy hang ütötte meg a fülét, kezével csendet parancsolt, miközben előrecsúszott oda, ahol korábban mozgást látott.

Cadeyrn félredöntötte az oltárt, és a hang, amit hallott, még hangosabb lett. A kő alatt egy barlang volt, a tenger előretörése már réges-rég elnyelte. Odalenn, a romok alatti tengeri barlangban kraitek bujkáltak, a jeges víz sem zavarta őket. Ez egy költőhely volt, tele tojásokkal és rémült porontyokkal.

Felemelte a kardját, hogy folytassa a mészárlást –

– Cadeyrn! — szólt Niamh élesen.

Cadeyrn megállt, és zavartan nézett fel ciklusa vezérére.

– Hagyd őket.

– De… ezek kraitek.

– Ezek gyerekek.

– Gyerekek. — Grimaszolt, számára a szónak csekély jelentése volt. — Úgy érted, ’kicsik’. Kicsik, de kraitek. Ha felnőnek, nagy kraitek lesznek, és akkor megöljük őket. Miért nem öljük meg őket most, amikor könnyű, hisz védtelenek? Ez lenne a legbölcsebb dolog. Másképp azt kockáztatjuk, hogy még több sylvari életet veszítünk el, amikor ezek nagyok lesznek.

– Vállalnunk kell a kockázatot, hogy esélyt adjunk nekik a változásra — mondta az elsőszülött.  –Mindennek megvan a joga, hogy felnőjön. A virág  testvére a gyomnak. — Higgadtan eltette kardját, majd visszatolta az oltárt a helyére. Cadeyrn hallotta, hogy alatta a kígyók csobbanva eltűnnek az óceán vizében.

– Az elsőszülött már megint a Táblát idézi, amikor a logikát kérem számon rajta — dörmögte halkan.  — Nem értek egyet ezzel.

Biológia

A sylvarik élettanilag jelentősen különböznek minden más fajtól. Nincsenek belső szerveik, ehelyett növekvő növényi anyagból formálódnak ki, növényi nedv folyik bennük vér helyett, levelek és kéreg borítja őket. Egy állkapocs például állhat levelekből, indákból, vagy akár kéregszilánkokból is, amelyek egybenőve, egymásnak nyomódva kialakítják a formát, de ha közelről megnézed, akkor láthatod a levélereket és a szerkezet lyukacsosságát.  Csontok helyett egy kar szorosan összecsavarodott kocsányokból és levelekből áll, amelyek együtt végzik egy végtag munkáját.

Számos tudós gyártott elméleteket arról, hogy a sylvarik miért néznek ki emberszerűnek ahelyett, hogy valamilyen szörnyalakjuk lenne, ahogy más “zöldség” fajoknak szokott lenni. Egyesek szerint a Pale Tree többnyire embereket látott maga körül facsemete korában. Például Ronan, aki a magot elültette, vagy mások, akik a közelében tartózkodtak, ők lehettek a fizikai modellek a majdani gyermekei számára. Egy népszerű asura elmélet szerint a Pale Tree Ronan lányának és más falubelieknek a sírján lett elültetve, és “alaktalan masszájukat” beszippantotta a talaj. A fa ebből a talajból nyerte a tápanyagokat, ez pedig azt eredményezte, hogy a sylvarik humanoid formát kapjanak.

A sylvariknak szükségük van alvásra, és ehetnek húst és zöldségeket is. Isznak is, ahogy a többi faj teszi, alkoholos italoktól pedig ugyanúgy becsípnek. Nagyon élvezik a sütkérezést a napon — ez felfrissíti őket –, de nem képesek csak abból megélni, ahogy a növények. A vérük ragadós nedv, és bár képesek vérezni, nincsen sem vérnyomásuk, sem pulzusuk.

Senki sem tudja, hogy meddig élnek. A legidősebbjeik az elsőszülöttek, akik mindannyian huszonöt évvel ezelőtt ébredtek fel. A sylvarik nem nagyon mutatják jelét az öregedésnek, és egyikük sem halt még meg végelgyengülésben. Fizikailag férfi és női alakban léteznek, és az ehhez tartozó külső szerveik is megvannak hiánytalanul, de nem képesek szexuális úton szaporodni, mint a többi faj; a gyermek létrehozásához szükséges belső szervek viszont hiányoznak. Az, hogy a Pale Treen nélkül is képesek-e utódok létrehozására, még nyitott kérdés.

A sylvarik növesztik a páncéljaikat és a ruháik többségét. A testük sziromszerű borításokat, indákat, leveleket növeszt, és azokból formálják a nekik tetsző öltözéket. Ha meg akarnak szabadulni a ruháiktól, akkor leválasztják magukról, hasonlóan ahhoz, ahogy egy ember hajat vágat. Egyes sylvarik más fajok páncélját viselik, illetve hagyományos ruházatot szőnek, mindenki úgy, ahogy jónak látja. Átvett szokás náluk, hogy befedik a testüket, ahogy az emberek teszik, eltakarják anatómiájuk egyes részeit a környező kultúra elvárásai szerint.

Cadeyrn egy ágon állt a magasban, a Grove közepén, és az éj dermedtségét figyelte. Itt-ott tücskök ciripeltek, éjjeli madarak magányos rikoltásai süvöltöttek széjjel, a fajtabelieket szólongatva, miközben ő valami nála nagyobbhoz szólott.

– Anyám — mormolta Cadeyrn,  s szelíd nyomatékként felemelte a kezét.  — Szükségem van rád.

A szél megsuhogtatta a Pale Tree tetején a leveleket, és Cadeyrn megérezte Anyja jelenlétet. Aki ezt duruzsolta neki halkan: — Ágam fia, mire van szükséged?

– Bölcsességre. — Könnyek szöktek a szemébe, ő pedig durván szétkente a kézfejével. — Gonoszat látok a világban; azt mondják, harcolnom kell ellene, de a tábla leckéi megbéklyóznak. Megakadályozzák, hogy azt tegyem, ami helyes. Letesszük a fegyvert, amikor harcba kellene szállnunk. Lemondunk a bosszúról, amikor kár ér bennünket, miközben a szellemünk azt követeli. Nem vesszük el, amit megkívánunk, nem öljük meg, aki utunkba áll, nem használjuk az erőnket arra, hogy a világ végre meghalljon bennünket! Ezek a dolgok mind bennünk vannak, amikor felébredünk. Miért állunk ellent ezeknek az indulatoknak? Miért nem követjük az ösztöneinket? Minden cselekedetünket erre a táblára alapozzuk. Miért nem azt tesszük, amit akarunk?

A Pale Tree halkan susogott. — A leghatásosabb ösvény nem mindig a legjobb, csemetém. Ahogy az elsőszülöttek tették előtted, neked is törekedned kell a jóra.

A szavak elevenbe vágtak. — Ki dönti el, mi a jó? Te? Ventari? Egy halott ember? — replikázott Cadeyrn. — Az elsőszülöttek nem tökéletesek.

A Pale Tree elhallgatott, és Cadeyrn egy ideig azt hitte, hogy már nem is fog választ kapni. Pára szállt fel a közeli csermelyből, mielőtt újra megszólalt volna.

– Gonoszat tennél az én nevemben? — sóhajtotta a Pale Tree. — Rombolnál, mint a charrok? A tudás érdekében aljasságokra vetemednél, mint, az asurák? Nem, Cadeyrn. Azért jöttünk a világra, hogy elpusztítsuk a sárkányokat. Eme próbatétel során nem szabad önmagunkat elveszítenünk.

– De hát nem veszítettük el máris önmagunkat, Anyám? Nem vagyunk sem kentaurok, sem emberek. Hadd pusztítsam el azt a táblát, és akkor meglátjuk, hogy mit is jelent valójában sylvarinak lenni. — Nem érkezett válasz. Miközben a hajnal belopózott a tisztásra, és aranyba burkolta, Cadeyrn rájött, hogy a fának nincs több mondanivalója számára.

– Nem hallgat meg téged. — A halk hang női volt, de nem a fa szólalt meg.  Cadeyrn megpördült, és harcra készült, de ledermedt, amikor meglátta Caithet fagyosan és mereven álldogálni az éjszaka utolsó árnyékai között. — Nem hallgat meg téged –ismételte Caithe.

– Első vagyok a generációmból –  kezdte Cadeyrn, és vitára készen emelt a hangján.

Caithe vállat vont, és félbeszakította. — Miért érdekelje ez őt? Most már ezrével vannak gyerekei. Vagy elsőszülött vagy… vagy csak szimplán sylvari.

Cadeyrn vonásai elfelhősödtek. — Sosem leszek csak egy a sok közül, Caithe.  Még ha a Pale Tree-ről van szó, akkor sem — fogadta meg, ahogy elviharzott. — Kényszeríteni foglak, hogy meghallj engem, Anyám, akár tetszik, akár nem. Amikor elvégzem ezt, és végre szabad leszel, akkor én leszek az első a szívedben!

Caithe csendben figyelt, és nézte, ahogy eltávozott.

A Nightmare Court [Rémálom Udvar]

“Egy igazi sylvarinak két szíve kell, hogy legyen: az egyik puha és képlékeny, mint a forró viasz, a másik pedig kemény és áthatolhatatlan, mint egy jeges gyémánt. Az elsőt a társai felé fordítja, a másodikat az ellenségei felé. Jaj annak, akinek a két szíve egy és ugyanaz. “
—Dagonet

A Nightmare Court olyan sylvarikból áll, akik engednek a lényük sötétebbik felének, elmerülve egy borzalmas rémálomban, ami épp annyi rettegést hordoz, mint amennyi inspirációt az Álom. Komor virrasztásaik legendás hírűek, telis-tele romlottsággal, kifacsart modorosságokkal és a sylvarik lovagiasságát megcsúfoló szadista viadalokkal. Leghőbb vágyuk: hogy a Pale Tree-t rémálomba taszítsák.

Ezek a sylvarik elutasítják Ventari táblájának tanításait, és azt állítják, hogy más fajok hatása megrontotta a Pale Tree és a sylvarik természetét. Az árnyékot keresik az Álmon belül, elutasítanak mindent, amit hamis erkölcsnek ítélnek, és kutatják egyéniségük sötétebbik felét. Ridegek, durvák és kegyetlenek, és saját magukat tartják az igazi sylvarinak, akiket nem szennyezett be Ronan, Ventari, vagy a tábla leckéi. Nemes céljuknak tartják, hogy fajtájuk más tagjait eltávolítsák a kényszeres viselkedéstől, bele a sötétségbe.

Minden egyes durva vagy gonosz cselekedettel egyre több rémálmot visznek be a fába, és azt remélik, hogy egy napon majd megfordul az egyensúly, és Anyjuk melléjük pártol. Kétségtelen, hogy miközben a fa érzelmeket és emlékeket gyűjtöget, a Nightmare Courtból és kedvesebb fajtestvéreikből egyaránt táplálkozik, és emlékgyűjteményében vannak mind sötét, mind világos gondolatok. A Nightmare Courtnak az a meggyőződése, hogy ahogy egyre több sötét érzelem terül szét benne, úgy lesz a gyűjtemény egyre inkább rémálomszerű, és az új sylvarik egyre jobban eltérnek majd attól az etikától, amit Ventari és követői kényszerítettek rájuk.

Ezen cél elérése érdekében a Nightmare Court gonosz dolgokat követ el mind sylvarik, mind nem-sylvarik rovására. Ha a saját érzelmeik túlságosan kuszákká válnak ahhoz, hogy a fa befogadja azokat, akkor más sylvarik bántalmazásával és kínzásával ültetnek el bennük emlékeket és szörnyű érzelmeket abban a reményben, hogy ezek eléggé megrázók lesznek ahhoz, hogy begyűjtésre kerüljenek. Minél borzalmasabb a bűntett, annál valószínűbb, hogy a Pale Tree saját érzelmeinek kútjába csöppen az emléke, s ezzel ezek a késztetések továbbadódnak a következő generációnak.

A Court titulusai

Amikor egy sylvari csatlakozik a Nightmare Courthoz, egy rituális beavatáson esnek át, amelynek célja a szellemükben szunnyadó rémálom felébresztése. Először udvaroncok lesznek, akik ismerkednek a Court mikéntjeivel és hogyanjaival, szolgálnak a magasabb rangú tagoknak, és azt tanulgatják, hogy hogyan tudnak megszabadulni a tábla befolyásától. Dönthetnek úgy is, hogy egy rangidős tag személyes alattvalójává válnak, apródként, inasként. Ha elsajátították a rémálom terjesztésének módozatait, akkor lovaggá ütik őket.

Egy lovagnak kötelessége rettegést és csüggedést terjesztenie a Nightmare Court nevében, traumatikus emlékeket, élményeket elültetni abban a reményben, hogy azok  majd a Pale Tree-be kerüljenek, hogy ezáltal ő — és még fel nem ébredt gyermekei — elforduljanak Ventari Táblájának leckéitől.  Hogy még áthatóbb legyen a rettegés, amit terjeszteni remélnek, gyakran titulusokat aggatnak magukra, és azokon szólíttatják magukat, amikor lovagként szerepelnek az udvarban. Ilyen titulus például az Elmúlás Lovagja, a Pengék Lovagja, a Hamisság Lovagja vagy az Összetört Csillag Lovagja.  A Nightmare Court legmagasabb rangjait az úgynevezett Retinue [Kíséret] tagjai birtokolják. A kiemelkedően teljesítő lovagokat Grand Duchess Faolain beavatja a Retinue-be, és méltósággal és címmel ruházza fel őket.  Báró, gróf, grófnő, herceg, hercegnő: ezek mind számottevő felelősséget hordoznak, és nem csekély tiszteletet parancsolnak az udvar ranglétráján belül.  Egynémely lovag megtartja a választott titulusát is ilyenkor, mondjuk a Pengék Grófja vagy a Fagyott Hó Hercegnője lesz belőle.

Minden ilyen titulust azt szolgálja, hogy a Nightmare Court legendája, mítosza gyarapodjon. A tagok mind valamilyen gonoszsággal hozzák magukat összefüggésbe, hogy már a  nevük puszta említése is reakciót váltson ki más sylvarikból. Áldozataikat életben szokták hagyni — amennyiben sylvari az illető –, hogy baljós hírük minél messzebbre eljusson, mivel ez növeli befolyásukat az Álmon belül. Végső soron a Nightmare Court tagjai úgy hiszik, hogy mindaz, amit tesznek, az jogos. Ahogy Cadeyrn, az alapítójuk, úgy ők is azt tűzték ki célul, hogy megszabadítsák az Anyjukat a táblától, és a múlt árnyai által a sylvarikra kényszerített leckéktől.

Az Anya siratja eltévelyedett gyermekeit, és tudja, hogy sosem lesznek képesek visszatérni abból a gonoszságból, amit választottak maguknak. Ahogy újabb és újabb sylvarik indulnak el a világba, a fa emlékezteti őket arra, hogy ragaszkodjanak a hősi erényekhez, a becsülethez, bátorsághoz, lovagiassághoz, együttérzéshez, miközben az Elder Dragonok felett aratott győzelemért küzdenek. Valójában a sylvarik nem csak saját lelkük megmentéséért harcolnak, hanem magának Tyriának a szelleméért. Noha ez a csata iszonyatos lesz, a Pale Tree nem retten meg a nehézségektől.

Kemény talaj erősebb gyökereket nevel.

 – …rémálomban gyülekezünk össze. Szellemünk legsötétebb zugaiba tekintünk bele. A mohó kéz, a hazug szív, a kés, ami a barát ellen fordul: ezeket szólítjuk, és látjuk hatalmukat. Mert mik vagyunk mi, végül is, ha nem hatalmas lények? Erőre lesz szükség a sárkányok legyőzéséhez, és az erő nem a fegyverek elvetéséből fakad, mondván, hogy túl alattomosak vagy durvák. Mi mindent be fogunk vetni. — Cadeyrn lustán kinyújtózva, gőgös nemtörődömséggel terpeszkedett trónusán. Aranyszín indákból font korona csillámlott a homlokán, miközben az udvaroncok meghajoltak előtte és összesúgtak, csüggve minden egyes szaván, szemükben ugyanazzal a tompa derengéssel, ami a csillagok közötti űrt tölti ki.

– Mi, a sylvarik vagyunk a jövő. Eljött a mi időnk. Magunk mögött kell hagynunk az ébredésünk félelmeit. Letenni a követ, ami megterhel bennünket. Többre születtünk annál, mint amik most vagyunk. Álmunkban és szívünkben olyan sötétséggel születtünk, amit elfogadhatnánk… ha Anyánk nem félne ennyire az éjszakától. Itt az ideje, hogy megmutassuk, a gyermekei többre képesek, mint amiről ő valaha is álmodott.

– Ha mi, sylvarik, túl akarunk élni, akkor tanulnunk kell a mérgező tüskétől és csípős csalántól, és az indától, ami megfojtja azt a facsemetét, ami a fény felé emeli őt. Mi rémálomba taszítjuk a világot. Mi saját képünkre és hasonlatosságunkra fogjuk alakítani Tyriát.

– Addig növesztjük a rémálmot, amíg el nem nyeli a világot.

Eredeti cikk: ArenaNet Blog — Dream and Nightmare

  1. 2011. augusztus 13.-16:12

    .. Mostmár tényleg lehugyozom azt a fát, ha arra járok…
    Legyen már 1 kis tapasztalat, meg minőségi DNS abban a gyökérben. :P

    • ZachElf
      2011. augusztus 13.-17:40

      Pont a tiéd lenne minőségi? Egy normális kommentedet nem olvastam még.. Ha ez lenne a minőség, inkább nem kérnék belőle.

    • Oscar
      2011. augusztus 13.-18:58

      ZachElfnek igaza van. Manapság nagyon nyomatod ezeket a növényes hülyeségeket és egyre nagyobb baromságokat tudsz írni. lehet, hogy pár kocka röhög rajta de ezekkel csak magadat minősíted

      • NatuQa
        2011. augusztus 13.-21:54

        Igen, kezd egy kicsit irritáló lenni…

    • 2011. augusztus 14.-06:31

      Úgyvan. Az enyém. Az.

      Nem fogok úgy tenni, mintha odalennék a sylvarikért, de ha elolvassátok a cikkeket, meghallgatjátok a készítőket, a review-okat, és a kiadott contenteket, értenétek, hogy ezt a fajt igen hasonló módon becsmérlik a többiek.

      Pl. a “lehugyozást” egy részeges Norn mondja…

      Ezt RolePlay, hapsikáim.

      • Scip
        2011. augusztus 14.-08:51

        Ezt most nem egészen értem… abból hogy elolvassuk a cikkeket,review okat és a kiadott contenteket arra kéne következtetnünk hogy a többiek is úgy becsmérlik a sylvarikat mint te? :P

      • Nix
        2011. augusztus 14.-09:04

        Szerintem Royal homofób, ez nem roleplay, egyszerűen utálod őket és így védekezel. De tökmindegy, te már akkor elástad magad, amikor hangot adtam a véleményünknek :D

      • 2011. augusztus 14.-10:36

        @ Scip: Az ArenaNet úgy készíti a játékot, hogy a Sylvari-k növény mivoltjával viccelődnek külömböző stílusokban.

        @ Nix: Wtf you talkin’bout? Hol az ásód?

      • Nix
        2011. augusztus 14.-11:12

        Jól van, majd szólj, ha végre rájöttél. :D

      • ZachElf
        2011. augusztus 14.-12:50

        HA utálod őket mi a francnak olvasod el ezeket a cikkeket, és főképp minek írsz ide bunkóságokat? Elég lenne egyszer is leírni, normálisan is ha nem tetszik ez a faj, és kész.
        Másik, te minden cikknél bunkó vagy, nem csak a slyvariknál, úgyhogy ez sz.r kifogás.
        Nem veszed észre hogy nem vagy poénos, a mindenféle beszólásaiddal, és azzal se vagy menő, hogy mondogatod a kapcsolataidat?
        Ahogy látom jó pár másik embert is irritálsz, és még így is győzködöd a te igazad…
        A többiektől elnézést ezért a nem ehhez a cikkhez kapcsolódó hsz miatt, de nem veszi észre magát ez az ember..

      • Oscar
        2011. augusztus 14.-13:05

        Ja, próbálj meg építő jellegű vagy olyan hozzászólásokat írni amelyek észrevételeken alapulnak egy két vicc is belefér, de hogy az egész olal a baromságaiddal legyen tele az sok.

      • 2011. augusztus 14.-13:29

        Skacok. Ki mondta h utálom őket??

        Én szeretem, és a játék egy dialógusát idéztem.
        Ebbe miért kell belekötni? :o

        A Norn-ok pl kifejezetten viccesen beszélnek a Sylvarikról.
        Én erre gondoltam, nem reallife dologról.
        Ezért Roleplay. “Teccikérteni?”

        Tetszik, hogy egyedit alkottak, és ezt írtam is, abszolút építő jelleggel.

        Ezt viszont ti néztétek most be.

      • 2012. július 7.-13:12

        Miért nincs itt ban funkció?! :(

  2. Rayne
    2011. augusztus 13.-16:46

    Alig várom az Asura hetet :)

  3. Endrow
    2011. augusztus 13.-17:43

    Köszönjük, élvezetes cikk volt :)

  4. saulosman
    2011. augusztus 13.-18:26

    Eltarthatott egy darabig mire lefordítottad:S Kösz Nath.

    • nathriel01
      2011. augusztus 13.-20:00

      Ne csak nekem köszönd. A ‘Biológia’ résztől Endrosz fordította, úgyhogy ez közös munka volt. Ha egyedül csináltam volna, lehet még most is fordítanám. :D

  5. Nix
    2011. augusztus 13.-19:45

    Engem sok minden érdekel a Pale Tree-vel kapcsolatban, amit titok övez és valószínűleg nem is tudjuk meg, de érdekes spekulációk és a játék megjelenésével valószínűleg teóriák szökkennek fel.
    Mindamellett, ami a sylvaris spekulációs, elmélkedős postban volt, érdekel, hogy:
    1. Mi köze van a Pale Tree-nek az Ősi Sárkányokhoz? Nyilván nem Ronantól, Ventaritól hallott a sárkányokról, akkor kitől? 2. És mik voltak azok a növényszörnyek, amik őrízték a csírákat? Szerintem vagy azok a növények voltak, amiket GWben is megismerhettünk, vagy a sylvarik “igazi” formája, és olyanok, akik nem álltak/állnak a tábla befolyásoltsága alatt. De nem hiszem, hogy a sylvarik olyan “szabadok” lennének, ahogy a Nightmare Court tagjai hiszik. Mert a Pale Tree a sylvariknak azt mondta, a haldokló sylvari gyógyításakor, hogy ellenségük nem az asura, vagy mások, hanem az Ősi Sárkányok. És a Pale Tree (talán a sylvarik is) életcélja, hogy megállítsa az Ősi Sárkányokat. És még sok más is felvetődött bennem, de biztos választ kapunk, idővel. :)

    • saulosman
      2011. augusztus 13.-20:23

      Engem is érdekelnek az ilyen háttér történetek, amik megmagyaráznak olyan dolgokat is amik netán nem olyan fontosak egy átlagos GW2 játékos számára. De sajnos ArenaNet nem nagyon szokott kitérni ilyenekre (gw1-ben is maradt egy-pár fekete folt). Persze jó, mert lehet spekulálni, de az nem az igazi.

      • Nix
        2011. augusztus 13.-20:53

        Milyen fekete foltokra gondolsz GW1gyel kapcsolatban?

      • saulosman
        2011. augusztus 14.-13:50

        Nix: Például a Margonitek multja, Grenth és Dhuum közötti “viszály”, Abaddon terveinek megmagyarázása. Mert keveset persze említenek róluk, de ez messze nem annyi mint mondjuk WoW háttértörténetnél (nem vagyok nagy WoW-os, nem is szeretem a játékmenetét, de a története nagyon tetszett)

  6. misi
  7. 2011. augusztus 13.-21:14

    köszi a cikket erre vártam :D

  8. Don
    2011. augusztus 13.-21:23

    Arra kíváncsi lennék, hogy ennek a képnek ( http://artfall.deviantart.com/art/Guild-Wars-2-Sylvari-206746151 ) mi köze lehet a sylvarikhoz? Mert sehol nem láttam rá utalást, hogy ők bármit is felébresztettek volna.. Pedig a trailerben is (http://www.youtube.com/watch?v=FjCehYrEbO0&ob=av3e ) 1:50nél határozottan azt csinálja.. Erre később lesz magyarázat, vagy csak bekerült a trailerbe, mert jól néz ki?:P

    • 2011. augusztus 14.-06:34

      Caithe életre kelti azt a valamit, amit 100 néven illetnek a remodel miatt.
      Caithe meg sylvari, nem?

  9. nathriel01
    2011. augusztus 13.-21:37

    Minden fajnak vannak faji képességei, ezeket még demókban nem láthattuk, és a sylvari faji képességekről nem is tudunk sokat. Valószínű, hogy egy ilyen képességet látunk azon a képen.

    http://wiki.guildwars2.com/wiki/List_of_sylvari_racial_skills

    • Don
      2011. augusztus 13.-22:04

      Értem, köszi… Így már egyre jobban tetszenek :)

  10. gwfan21
    2011. augusztus 13.-21:44

    A fajnál lévő leírás amiből az elmélkedés cikk lett, le lesz majd fordítva?

    • nathriel01
      2011. augusztus 13.-21:46

      Ha gamescom-ig nem jön érdekesebb cikk, akkor igen. Nincsen benn sok újdonság, nagyjából az van összefoglalva, amit eddig is tudtunk róluk.

  11. Oscar
    2011. augusztus 13.-21:45

    Szerintem azok a baró jegesmacik is játszhatók lesznek majd talán később a kiegészítőben akkor indítok is egyet.

    • Nix
      2011. augusztus 13.-22:48

      Nem lesznek. Minek? Ott a norn, ha “medvéskedni” akarsz. :) A maguk módján ők is gonoszak, és Anet hangsúlyozza, hogy “gonosz” szereplőkkel nem lehet játszani. Lehetsz erőszakos, ha úgy viselkedsz a környezeteddel, úgy beszélgetsz az NPC-kkel, úgy válaszolsz nekik, de ennyi.

      • Oscar
        2011. augusztus 13.-23:06

        Aztán mióta gonoszak a jegesmedvék fiam? Épp ez, hogy barátságos de távolságtartó nép. Mellesleg teljesen más a norn és az ő kultúrájuk. Jobb lenne figyelmi mielőtt hülyeségeket írsz.

      • 2011. augusztus 14.-06:36

        KB mint Commander Shepard “Renegade” és “Paragon” módon. Hős vagy ígyis úgyis, szeretnek ha durva is vagy, dehát mégiscsak te vagy a hőőőőős.

      • Nix
        2011. augusztus 14.-08:11

        Oscar: Nincs jogod ahhoz ,hogy fiadnak szólíts :) És gonoszak, a maguk módján, mert céljuk, hogy fenntartsák az egyensúlyt, erővel, ha kell, ergó sokak számára “gonoszak”, de a saját szempontjukból ők a “jó fiúk”, a többiek pedig a terelendő bárányok.

      • Oscar
        2011. augusztus 14.-09:10

        Ennyi erővel a charrok is gonoszak, az asurák is gonoszak, ssőt még a nornok is…

      • Nix
        2011. augusztus 14.-09:31

        Ennyi erővel a Nightmare Court, a Flame Legion és a Sons of Svanir is jófiú.

      • Nix
        2011. augusztus 14.-09:33

        A kodan, kentaur és a többiek nem úgy tekintenek magukra, mitn gonosz lények. A többi faj, aki fenyegetve érzi magát, tekint ezekre a lényekre, úgy, mint gonoszak és jobb, ha kicsit távolságtartóbbak vagyunk velük. A sárkányok sem gonoszak, megvannak a maguk céljaik, de mivel pusztítanak és átalakítják a világot, az emberek, asurák, nornok, charrok, sylvarik számára ők is gonoszak.

      • Oscar
        2011. augusztus 14.-11:16

        Azért írtam ezt mert ők is egy másik nézőpontból figyelik a dolgokat de közvetve nem jelentenek fenyegetést a tyriában élő uralkodó fajokra míg amiket felsoroltál azok igen. A charroknak és a noroknak sőt az asuráknak is fura nézőpontjak vannak amelyeket a mi elveink szerint elvetendőnek gondolunk ahogy ezeknél a jegesmedvéknél is így van, attól még lehetnek majd később játszható faj főleg, mert van történetük ott is vannak kívülállók és jófiúk. Ugyan az a séma mint a többi fajnál ezért lehet rá számítani, hogy a jövőben játszható fajt fognak fejleszteni belőlük.

      • saulosman
        2011. augusztus 14.-13:55

        Amúgy gonosz meg jó a valóságban sem létezik. Csupán csak elvek vannak amiket egyesek elítélnek, mások pedig a saját gondolkodásmódjuknak köszönhetően dícsérnek. Ha megölsz 100 embert azért hogy megments 100.000-t akkor “gonosz” vagy-e?

      • saulosman
        2011. augusztus 14.-14:00

        Ettől függetlenül ArenaNet alkalmazza a Jó és Rossz sablont, mivel fiatalabbak is játszanak a játékkal és ha eléjük egy ilyen filozófiai, elvi gondolatmenetet tesznek le akkor náluk akár súlyos pszichológiai (jól írtam?) zavarokat okozhat majd később. Najó, annyira súlyosat nem, de elterelheti őket egy olyan irányba amit netán a közösség, amibe tartozik, elítélhet.

    • saulosman
      2011. augusztus 14.-01:45

      Norn az csak kis ideig lehet maci. Ez meg végig az. De én jobban örülnék ha kőtörpökkel, tegnukkal, esetleg kentaurokkal mehetnénk. De sztem jó ez az 5 faj egyenlőre.

      • 2011. augusztus 14.-06:39

        Az eddig nem játszott fajok bevezetése óriási selfhype lenne, így ha a koncepciójukat nem sérti, lehetséges, hogy még játszható fajokat is alkotnak a későbbiekben.

        ArenaNet biztosan kalkulál a kérdésen.

      • Nix
        2011. augusztus 14.-08:12

        Már nem emlékszem pontosan, hogy mit mondtak néhány hete (talán volt már egy hónap is), de nem azt mondták, hogy nem terveznek új fajokat/kasztokat? Nem tudom már melyikre mondták.

  12. 2011. augusztus 13.-22:20

    Öcsém az a második kép de baromi szép. Jó kis faj ez, a Nightmare Court különösen tetszik.

    • H0ru$h
      2011. augusztus 13.-22:40

      Sajnos oda nem lehet belépni :S
      Egyébként köszi a fordítást, biztos elvoltatok vele egy darabig :)

      • Nix
        2011. augusztus 14.-08:16

        Szerintem el lehet menni oda is, csak nem lehet majd felmászni a fára. Ha jól emlékszem azt akarják, hogy Tyria 100%-a bebarangolható legyen, még ha egy hegy állja az utad, akkor is találsz egy kaptatót valahol.

  13. Mazsola
    2011. augusztus 14.-12:27

    “Két másik, még Cadeyrnnél is fiatalabb generációból való sylvari volt még vele; mindketten, ahogyan ők is, az Éjszaka ciklusához tartoztak.”

    Niamh és Cadeyrn a Dél ciklusához tartoznak. De nem kötözködni akarok csak gondoltam szólok. :)

    • nathriel01
      2011. augusztus 14.-14:51

      Igen, ezt benéztem. Javítva, köszi.

  14. H0ru$h
    2011. augusztus 14.-13:46

    #44m, Nix: Úgy értem, hogy a Nightmare Courtbe nem lehet majd belépni, tehát nem lehet az ember majd kemény és gonosz :( És ez sajnos így van a többi faj “rossz” szerveződéseivel is..

    • Nix
      2011. augusztus 14.-16:39

      Jha, oké, félreértettem :) my bad. Lehetsz erőszakos karakter, de szó szerint gonosz tetteket nem hajthatsz végre. Azért, mert te vagy a Hős.

  15. 2011. augusztus 15.-01:58

    Küzdenek egy szebb jövő és a béke érdekében, egy olyan világban, ahol a harc sosem érhet véget!? Tragikomikus! Ráadásul saját teremtőjük köti meg a kezüket néhol. Én ha Sylvari lennék biztos lelki beteg lennék! A Charroknak, nornoknak mennyivel egyszerűbb! Csak isznak, harcolnak, vedelnek! :)

    Én is írok már egy regényt lassan, egy alkoholista, leszbikus Sylvariról!
    Így fog kezdődni:
    Frissen ébredt újszülött Sylvari: – Bakker… annyi hülyeséget álmodtam, hogy az nem igaz!
    Elsőszülött bölcs: – Akkor készülj fel, mert a valóság sokkal rosszabb!

  16. 2011. augusztus 15.-02:01

    Ja és minden tiszteletem a szerkesztőknek! Ezt lefordítani tényleg nem kis meló lehetett!
    Majd ha kijön végre a game, főzök nektek a nekrómmal valami zsír, buffos kaját!

  17. Nix
    2011. augusztus 15.-21:49

    http://guildwars2hu.files.wordpress.com/2011/08/pale-tree.jpg

    két kicsi szememmel látok valamit a víztükörben, ami Dwaynára emlékeztet, de valószínűleg a Pale Tree “szelleme” vagy “belső lénye” lehet.

    • saulosman
      2011. augusztus 15.-23:07

      Szerintem itt arra a belső lényre akar utalni a készítő. Amúgy nem lehet valahol megnézni ki csinálta ezt a képet?

  1. 2012. február 19.-02:11
  2. 2012. július 7.-11:00

Itt és most várjuk a hozzászólásod!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 832 követőhöz

%d honlapszerkesztő ezt szereti: