Variance Guild Wars 2 info blog

A Quaggan-ok intelligens, jóindulatú, kétéltű lények akiknek eredeti otthonuk az Unending Ocean mélységei. Az utóbbi időkben a sekélyebb vizekbe költöztek a Tarnished Coast és a Sea of Sorrows mentén, valamint az édesvízi tavakba.

Ooooo. Meg kell értened. Quaggan-ok senkit sem akarnak bántani. Quaggan-ok csak békében akarnak élni.

-Neootek, Oogooth Varonos-a

Felépítés és viselkedés

A Quaggan-ok a víz alatt és felett is tudnak lélegezni. Megélnek mint az édes- mint a sós vízben valamint könnyedén elélnek a szárazföldön is habár körülbelül egy nap után a bőrük töredezetté, szárazzá és kényelmetlenné válik. A Quaggan-ok mindenevők, korallt, hínárt és halat fogyasztanak. Tojásokat raknak és a fiatalokra az egész közösség vigyáz. A legtöbb Quaggan délről származik, színezetük két színből áll, hátuk óceán-kék ami a hasuk felé egyre szürkébbé válik. Van egy északi csoport is, nekik fekete a hátuk és fehér a hasuk, nagyjából mint a pingvineknek és a kardszárnyú delfineknek.

A Quaggan-ok alapvetően békés lények, ritkán válnak agresszívvá, csak ha provokálják őket. Ha a Quaggan-okat fenyegetik vagy kínt éreznek, az adrenalin szintjük meglódul és a bőrük bizonyos részei sötét vörös árnyalatot ölt. Agyarak törnek elő a szájukból és az uszonyaik hosszúra nőnek, félelmetes karmokká. Míg ebben az állapotban vannak, az ösztön eluralkodik a racionális gondolkodás fölött és a Quaggan egy vízi pusztítógéppé válik. Nagyon zavarba jönnek, ha kimutatják ezt a fajta agressziót, ez az ő társadalmi faux pas-uk (a faux pas kifejezést nálunk az etikett súlyos megsértésére használják – szerk.).

Ez az átváltozás a fő oka annak, miért kerülik a Quaggan-ok a harcot – saját magukra és másokra is veszélyt jelentenek ebben az állapotban. Cél nélküli vadállatok, akiket csak a pusztítás érdekel, nem foglalkoznak taktikákkal vagy a járulékos károkkal. A hősies Quaggan-ok képesek egy kicsit agresszívabbak lenni anélkül, hogy alávetnék magukat a dühüknek, de saját társadalmukban is furcsának számítanak.

A Quaggan-ok csalhatatlanul udvariasak olyannyira, hogy úgy gondolják, az első szám használata túlságosan támadó és egocentrikus. Ezért ritkán használnak olyan névmásokat mint az „engem”, „enyém”, vagy „én”, ezek helyett jobban szeretik a quaggan kifejezést használni. Az a mondat, hogy „Elvesztettem a játék halam. Szomorú vagyok.” Quaggan-ul így hangzana „Quaggan elvesztette quaggan játék halát. Quaggan szomorú.” Emiatt a beszédstílus miatt sokan azt feltételezik, hogy a Quaggan-ok gyerekesek és kevésbé intelligensek. De valójában a Quaggan-ok elég bölcsek, de más módon mint a legtöbb faj.

Más fajok többnyire úgy vélekednek a Quaggan-okról mint „kedves, ártalmatlan lények – kivéve szorongatott helyzetben”. Maguk a Quaggan-ok jobban szeretik a nyugalmas életet. Ha egy agresszívabb faj azt mondja nekik menjetek, akkor elmennek az útból. A baj az, hogy az ellenséges fajok támadásai, mint a krait-eké, folyamatosan növekszenek és már nem lehet hová futni.

Elkezdtünk szórakozni a kis golyókkal. Persze csak szórakozásból. Akkor megőrültek és minden rosszra fordult.

-         Argoth Onehand, volt kalandozó

Öltözködés és felszerelés

A Quaggan-ok jól érzik magukat meztelenül de az egyéniség és büszkeség jeleként, viselnek ruhákat. Az átlagos Quaggan öltözék része a pikkely-flitteres fejfedő hosszú, gyönggyel díszített hámmal a felsőtest és a karok körül. Gyakran díszítik magukat színes partimadarak vízhatlan tollaival, a Quaggan-ok gyűjtögetése egy ünnepi esemény.

A Quaggan otthonok a tenger forrásait hasznosítják, kerek gubók, melyek korallból és kötött hínárból állnak. A gubók az óceánfenékhez vannak kötve, de könnyedén elmozdíthatók ha szükséges. Világításnak a Quaggan-ok fénylő gyöngyöket és foszforeszkáló algát használnak.

Jelenkori történelem

Egészen mostanáig a Quaggan történelem szinte eseménytelen volt, majdhogynem unalmas. A „pastkeeper”-ök által elmondott történetek többnyire annyit tartalmaznak, hogy ki nemzett kit és, hogy hol volt bő a hering populáció egy adott évben. Mindez 50 évvel ezelőtt megváltozott, amikor a krait-ek lerohanták a területeiket. Ez a rabszolgatartó vízi faj, mély árkok lakója volt, de hirtelen felbukkantak az ősi Quaggan területeken, elpusztítva civilizációjukat. A túlélő Quaggan-ok a sekélyebb vizekbe menekültek, sokszor felúsztak a folyókon és forrásokon a nagyobb tavakba. Egy másik csoport Jormag, az Ősi Sárkány, elől menekülve délre költözött, Tyria lakottabb vidékeire, akárcsak a norn-ok és a kodan-ok.

Sok Quaggan-t, beleértve a központi vezetőségüket, megöltek a krait támadásokban. Egykor a fajt egy vezető irányította, a „markissios”, de a nemesi családot lemészárolták, megették vagy rabszolgasorba taszították a krait-ek. Azok a Quaggan-ok akik túlélték a támadásokat most magukat irányítják és a falu vezetőjét, a „varonos”-t követik. Ezek a varonos-ok együttműködnek egymással, segítséget nyújtanak ha tudnak mivel a faj még ezekben a nehéz időkben is barátságos és összefüggő.

A varonos-ok egy kisebb csoportja, akik Kryta-i falvakat irányítanak elértek egy szövetséget a nemzet emberi királynőjével, így a két faj segíti és támogatja egymást. Habár mindkét faj ostrom alatt áll, az emberek és a quaggan-ok segítenek a másiknak, ha annak szüksége van rá.

Hit

A Quaggan-ok egyetlen istennek, Mellagan-nak hódolnak, aki a tenger bőségét jelképezi. Temperamentumában és természetében nagyon hasonló az emberi istennőhöz Melandru-hoz, olyannyira, hogy az emberi tudósok összekapcsolják a kettőt. A Quaggan-ok túlságosan udvariasak mint semhogy tiltakozzanak, bár rámutatnak a nyilvánvaló különbségekre a földi természet istennő és a vízi istenség között, aki az óceán bőségét testesíti meg. Habár a Quaggan-ok használják Melandru elsüllyedt templomait, mint például azt amelyik Lake Gendarr-ban van, hogy Mellagan-t tiszteljék.

A Quaggan vallás konzervatív és tradicionális. A pastkeeper-ök szolgálnak papokként, ők felelősek a Quaggan közösségek legendáiért.

A színfalak mögött

A Quaggan-ok először kis gömbölyű, majdhogynem rajzfilm figura szerű lényekként tűntek fel és hamar egy aranyos vízi lénnyé váltak. Az első változata nem volt túlságosan megfelelő az animációkhoz, így számos változtatáson esett át, volt mikor karcsúbb volt és delfin-szerűbb. Később visszanyerték a súlyuk egy részét, de a hód-szerű farok megmaradt a korábbi tervekből.

A két oldalú természetük abból a problémából jött, hogy ilyen aranyosan és ennivalón nem élnék túl a veszélyes kinti világot. Ekkor jött az ötlet a hulk-osodásra – „Ne dühítsd fel a quaggan-t. Nem tetszene a quaggan, ha a quaggan dühös.” Ezzel jött a széles állkapcsú, agyar-képű verziója a quaggan-nak és vele egy új kérdés: miért nem ilyenek mindig? Ekkor úgy döntöttünk, hogy a quaggan-okat zavarba hozza ez a bűnös viselkedés. Ez a zavarodottság a quaggan-ok egyénnel és társasággal szembeni attitűdjének további fejlődéséhez vezetett, megszületett a társadalmuk. Nagy részben ezek miatt az egyedi társadalmi normák miatt, a quaggan a egyike azon kevés fajnak a játékban amelynek külön beszédstílusa van, de ez a különbözőség bonyolult lehet. Minden személyes névmás helyettesítése a „quaggan”-nal az érthetőség rovására mehet. Fogak és minden más ellenére, a quaqqan maradt a legennivalóbb fajunk, szóval könnyű volt kibírni a kemény munkát.